Beszélgettünk a minap a mostan felnövekvő generációkról. Milyenek, miben mások. Erről jutott eszembe a címben szereplő felsorolás.

Előrebocsátom, nem vagyok auralátó! Láttam már aurát, de inkább érzékelem, más módon, nem a szememmel. Valamikor nagyon érdekelt a dolog, sok könyvet olvastam, előadásokat hallgattam aura témában. Van, akinek megadatott a Látás, ők sokszor színeket is látnak. Az én aurámról is mondott egyik ilyet, másik olyat. Akkor most valamelyik hazudott? Vagy szimplán csak arról van szó, hogy a. különböző lelkiállapotok különböző módon jelennek meg színügyileg az aurában, ÉS b. mindegyik látó a SAJÁT kódrendszerére támaszkodik, tehát lát egy színt, és ez ad neki információt a saját jelkép- és szimbólumrendszerében.

Akárhogy is volt, megszülettek a leírások az indigó, kristály, szivárvány (ez a legjobb, ez minden színt tartalmaz :DDDD) stb. gyerekekről, akik különlegesek, nagy dolgokra hivatottak stb. És akkor a szüleik jobban szeretik őket (van ismerősöm, aki jobban szereti egyik gyermekét, mert azt mondták róla, indigó:/)? Lehet messiást nevelni? Szülők megveszik ezeket a könyveket, és őrülten kutatnak azután, vajon az ő gyerekük milyen? Roszz az ebadta kölke, meg nem is tanul jól, kínozza a macskát, de megbocsátjuk neki, mert indigó, szivárvány stb.?

Mindezekre a kérdésekre nem tudom a választ. Azt tudom, hogy minden gyerek a maga módján egyedi, különleges, imádnivaló tündér. Müller Péter azt írja a Lomb és gyökér-ben, hogy mindenhol, ahol kisgyerek van, van egy bölcs, ő maga, a gyermek. Bejárásuk van más dimenziókba, látnak olyan lényeket, akiket mi felnőttek nem biztos, hogy látunk. Beszélgetnek velük, mosolyognak rájuk, játszanak velük. Zsályánál is megfigyeltük ezeket a jelenségeket.

Még tudják, miért épp hozzánk születtek, miért születtek, mi a feladatuk, mi a küldetésük. Ha figyelünk rájuk, mi is láthatjuk. Kérdés az, figyelünk-e rájuk ily módon, és mit kezdünk ezzel? Valami mást szeretnénk belőlük, mint amik? Amikor megszólalnak, és előző életekről mesélnek, mondjuk-e nekik, hogy butaságot beszélnek?

Bizonyára vannak olyanok, akik igen, és vannak, akik nem. Az biztos, hogy akárhogy is viszonyulunk hozzájuk (és akárhogy is viszonyultak hozzánk a mi szüleink), születés előtti vállalt feladatukat be fogják/fogjuk teljesíteni.

Miből gondolom?

Jómagam materialista családból származom. Misztikumnak a közelébe sem jártunk soha, sem egyetlen vallási irányzatnak sem. Hogy lett belőlem mégis Farkasasszony? Erre felé terelt az élet, ha egyszer dolgom van a lelkekkel, akkor nincs más út, mint végigjárni.

Ugyanúgy van ez mással is. Mindenkit arra terel az élet, amerre dolga van.