Jégtörő Mátyás napja...

A február végi jeles napok közül talán a legismertebb 24-e, Mátyás, a jégtörő. Az elnevezés ikongrafikai hagyományokra vezet vissza. Mátyás apostol vértanúságának eszköze a szekerce volt. Ezért a templomokban mindig szekercével ábrázolták. A nép képzelete a szent ünnepe és a közelgő tavasz között kapcsolatot teremtett: az apostol szekercéje töri meg a tél hatalmát. Erdélyben az a hiedelem járta, ha Mátyás napon nem indul meg a jégzajlás, hogy Mátyás a jégtörő csákányát még pár hétre éleztetni adta.

Mátyás vagy meghozza, vagy megtöri a jeget. "Ha nincs, jeget csinál, Elrontja, bontja, ha talál, A jeget olvasztja Mátyás, Töri, és rajta likat ás..." - többek között így emlékeztettek a réges-régi magyar kalendáriumok télutó havának ma is nagyon népszerű időjóslatára. Van egy szólásunk is, miszerint: Mátyás, Gergely két rossz ember - ami arra utal, hogy legtöbbször hideg, szeles idő szokott lenni ezen a két napon.

A néphagyomány szerint: „Mátyás szűre ujjából ereszti ki a tavaszt”, És „neve napján osztja ki a madaraknak a sípokat, hogy hozzáfogjanak az énekléshez”.

Az e napi időjárásból jósoltak a termésre, tojásszaporulatra. A hideg idő jó termést, a szeles idő kevés tojást jelzett.Ha az idő havas volt, búzát, árpát, zabot vetettek a jó termés reményében. A gazdasszonyok pedig sárgarépát, petrezselymet, borsót, azzal indokolva, hogy akkor nem eszi meg a féreg a magvakat. Eső esetén attól tartottak, hogy a jég elveri a termést, és a szőlő savanyú lesz.Számos hiedelem fűződik a Mátyás-napi tojáshoz. Egyes vidékeken a Mátyás-napi libatojást megjelölték, vagy nem is költették ki, mert úgy tartották, hogy az e tojásból kikelt liba szerencsétlenséget hoz, de lehet, hogy hibás vagy nyomorék lesz. Másutt verekedősnek, marakodósnak tartották.

A halászok, ha ezen a napon bárminemű halat fogtak, azt Mátyás csukájának nevezték, és ez egész évre szerencsét jelentett, bő zsákmányban reménykedhettek.

Jégtörő Mátyás napjához - az ismert és említett hiedelmek mellett - több babonaság is kapcsolódott. Ha nem esett a hó, vagy eső ezen a napon, akkor a Szeged környéki öregasszonyok harmatot szedtek. A harmatos lepedőt a tehénre terítették, hogy jól tejeljen, és mindig tele legyen a sajtár, vagy ahogy a Dunántúlon sokfelé mondták, a zséter.

Ismert szólás: „Topogva jár, mint Mátyás után róka a jégen.”

Február 24-e Szent Mátyás apostol ünnepe.

A Lévi nemzetségéből, Betlehemből származó Mátyás tudós ember volt. Az Úr tanítványai közé tartozott: követte Jézust „János keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig”. Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy velük együtt „tanúskodjék Krisztus föltámadásáról”.

 Júdás árulás és halála után tizenegyen maradtak az apostolok. Jézus mennybemenetelét követően, pünkösd előtt az ő helyére választották Mátyást a tanítványok szűkebb köréből.

Életrajzát valószínűleg Beda írta meg. Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Életéről több legenda, továbbá az András és Mátyás cselekedetei című apokrif írás is tudósít. Az Érdy-kódexben és a Debreceni-kódexben is olvashatunk róla. 

Mátyás apostol vértanúságot szenvedett Krisztusért; a hagyomány szerint nyakazó bárd oltotta ki életét. Ezért ábrázolták bárddal vagy szekercével, s választották az ácsok és mészárosok védőszentjüknek. Önálló középkori ábrázolását nem ismerjük, de az apostolok oltárán szerepel. Attribútumai a kard, a bárd, kövek, kereszt és lándzsa. Az ácsokon és a mészárosokon kívül a halászok is védőszentjükként tisztelik.

Mátyás apostol ereklyéinek egy részét Szent Ilona császárnő Rómába, másik részét Trierbe vitette. Róma a XI. századtól ünnepelte Mátyás napját február 24-én. E jeles nap az 1493-as esztergomi zsinat óta parancsolt ünnep.

Az emberek képzelete kapcsolatot teremtett Mátyás apostol ünnepe és a közeledő tavasz között, így lett Szent Mátyás apostol Jégtörő Mátyás, mondván, hogy „az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát”.

Sok népi hiedelem és szokás fűződik nevéhez és ünnepnapjához. Szokás mondani, hogy „ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál”. Ha Mátyás napján még fagy, akkor a jégtörő éleztetni adta a csákányát. A néphagyomány szerint az apostol ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek. A Mátyás-napi időjárásból lehet jósolni az éves termésre, tojásszaporulatra. 

A hideg idő jó termést jelent, a szeles pedig kevés tojást. Ha Mátyáskor esik, akkor a jég elveri majd a termést, a szőlő savanyú lesz. A Mátyás napján fogott hal az egész évi szerencsés halászat előjele. A szökőnapot a régiek Mátyás ugrásának hívták, mivel február 24-én toldottak be egy napot, így Mátyás ünnepe február 25-ére csúszott.

A szent magyarországi kultuszának az Árpád-korban még nincs nyoma, ünnepnapja okleveleken a XIV. században szerepel először, keltezésként. Hazai tiszteletének kialakulása a középkori aacheni magyar zarándoklatokkal függ össze: Mátyás ereklyéit Trierben őrzik, a Szent Mátyás apátság bazilikájában. A magyar zarándokok mindig útba ejtették Trier városát, hogy megtekintsék ezeket a relikviákat, és hazatérve terjesztették Szent Mátyás tiszteletét.

A szent és a név magyarországi népszerűségét Mátyás király is nagyban növelte. A szentek nevei mindig is kedveltek voltak, hiszen a kisgyermekek nem kaphattak pogány nevet. Azt a keresztény nevet kapták, amelyik szentnek születésük napján épp az ünnepe volt: így lett a gyermek védőszentje. Hunyadi Mátyás e napra virradóra született, és az akkori szokás szerint ezért kapta a Mátyás nevet.

(Forrás: Mgyar Kurír,NET)