MAJDNEM SZOMORÚ VASÁRNAP 

Hidd el Balázs,nagyon megbántam akkor,hogy elmentem a bátyámhoz.Azt nem értem,miért hívott,ha tudta,hogy nem fog várni..Viszont ő sem sejthette előre,hogy a potrohos mestere leitatja a születésenapján.Veled szerettem volna inkább találkozni azon a vasárnapon,mert olyan hangulatban voltam amit le kell vetközni.Gondoltam egy utazás helyreráz,egy jó társaság,de nem egy ilyen rondán részeg mint a bátyámé,ahol csak piáról,kurvákról és szexuális taktikákról dumáltak.Nem tudtam alaposabban bekapcsolódni a beszélgetésükbe,csak szívtam magamba a szaftos meséket,habár nekem is van némi kisérletem és kevés gyakorlatom ilyen téren.De hol álltam én mellettük? A mester egy jól megtermett szivar,úgy  negyvenöt év körüli,s ha jól értettem már a második feleségét emészti. És mind azt hajtogatta,ha most ő az én koromban lenne mit csinálna.Röhejes volt,mert el sem tudtam képzelni sudár,karcsu fiatalnak mint én.Nem tudtam elképzelni pocak nélkül bárhogy is erőltettem magam..Meg aztán az a széles vigyor az ábrázatán.Mondom barátom,röhejes.És tudod báemit mondtak a fiuk mindenre azt válaszolta: „azt már igen”.Gondolom az a szavajárása.Hirtelen azon tünődtem,ha ennek azt mondod ,csokold meg a seggem,arra is azt feleli.

        Szinte dermedten álltam,gémberedett végtagokkal,nagyon átfáztam az úton.Meg aztán az a marha ötletem támadt,hogy úgy öltöztem fel mint amikor megismertem Gittát..Csak itt az a cseles,hogy akkor nyár volt és egy vékony farmer nadrág volt rajtam.Nó,de meg is jártam,mert olyan csípős szél fújt,azt hittem,az ülepem még kettőbe hasad.Jó vicc! De tudod,nekem is vannak hobbiim és makacs elhatározásom.Ilyen téren apámhoz hasonlítok.Az ő hülye ötlete volt,hogy Csillagnak kereszteltek.Olyan állati név,talán az ökröket nevezik így,de egyesek szerint találó..Sok bajom volt a nevemmel,mert a csajok darabokra szaggatták,mint a Krisztus köppenyét.Senkinek sem voltam egészben Pálferenc Csillag,senkinek sem voltam egész ilyen téren.Ilonka például csak Pálnak szólított,mert volt egy lovuk s azt is Csillagnak hívták.Fehér csillag volt a homlokán.Azért.Gizi meg Ferencnek,csak azért mert valamikor barátkozott Ilonkával,pontosabban mielőtt én nem barátkoztam vele.Neki azért voltam csak Ferenc ,mert ismerte Csillagot aki herélt ló volt,meg aztán,hogy ne emlékeztessen Ilonkára.Hülye pisis fantázia.Velük hamar végeztem.Ilonkának biztosan volt dolga előttem másokkal is,mert nagyon értette,csak azzal hülyitett meg,hogy ő akkor is akarta amikor nekem nem volt hangulatom.Telhetetlen volt.S ilyenkor mindig jeleneteket rendezett,hogy én makacs vagyok s így semmi értelme a barátságunknak , ha nem értünk egyet.Nála központi téma volt a szex,annyira begajdult.Azt sem szerette,ha megborotválkozom,mert írtóan élvezte,ha borostás arcom hozzádörgölöm a melléhez

          Aztán jött Gizi és Ferenc lettem.A nevem újabb darabjával kissé könyebben éreztem magam,mert Gizi másabb volt ,teljesen ellentéte Ilonkának.Ő azzal kopott le,hogy túlzottan ragaszkodott hozzám.Ezt éreztette is,de makacsul erényes volt.Viszont állandóan csak csókolni nekem sem volt hangulatom.Ha a melleinél mataráztam pofon ütött .Eleinte élveztem milyen erényes s úgy a tiszteségesebb lányok közé soroltam,de később már untatott a látszat, hogy nem akar megnyílni előttem,mintha sótartónak tartogatná a cuncusát.. Igyekeztem lerázni,megszabadúlni tőle.Sokat járt utánam,de már késő volt.Mert ha valakira rányálazok,nincs mentség.Már azzal sem tudta volna felújítani barátságunkat,ha meztelen mellém fekszik.Nem,barátom. Én ilyen természetü vagyok.Ha valakire kivetem a hálom és nem sikerül amikoir én akarom,akkor vége.Nincs mentség.

           Gitta volt a harmadik nő életemben akiről sosem beszéltem neked.És talán az első akit szerettem is,és most is szeretek.Pedig az elbocsátó levele itt lapul a zsebemben és mégis... Tudod ez is olyan hobbim,hogy minden levelét egy ideig a szívem felett hordom... És azért kellett volna veled találkoznom akkor,mert lehet,hogy kissé megnyugtatott volna ha mindent elmesélek,ha felídézem barátságunk minden mozzanatát.

            Hiábavalónak tünt az utazás,nem leltem a helyem,fájt a valóság,hogy Gitta nincs többé.Számomra talán örökre megszünt.A vonaton minden fülkébe benyitottam.Úgy marhaságból,mint aki ülőhelyet keres.Röhögtem magamban,amikor az ajtónyílásra megébredt egy-egy horkoló szivar,vagy éppen csokolózok rebbentek szét.Aztán bementem a vendéglőkocsiba s kértem egy deci konyakot.A tag jól megnézett,láttam,hogy szinte kételkedik a koromban,de rendes hapsi volt,kiszolgált.Kissé égette az alkohol a torkom s azon tűnődtem,hogy egy üdítő jobban szüntette volna szomjúságom,de tudod megjátszottam a nagyfiút.Az utobbi időben szeretek nagyfiú lenni s akkor meg olyan hangulatban voltam,hogy brahásan talán nem fájt annyira a valóság.

            Akkor voltam először a bátyámnál.Azt sem tudtam hol keressem.Abban biztos voltam,hogy valahol a külvárosban építkeznek.Gyalogoltam egy csomót,már azt hittem a lábam a térdemig kopott míg végre egy csobán útbaigazított.Gondolom ő is a hajnali vonattal  érkezett  s a piacra ment,mert áramlott utána a túrószag.

             Kibírhatatlanul csípős szél fújt,félig már meg voltam fagyva,de mind marhaságok jútottak az eszembe.Azon múlattam magamban,hogy a vonaton egy kis krapek,hogy leforrázta az anyukáját.A missz jó bőr volt,igazi szexbomba.A kis srác játszott az anyja szoknyájával,mind húzta fennebb,az meg vissza.Néha rám pillantott,láttam,hogy szeretne beszélgetni velem,de én nem voltam formában sem,s kissé szédűltem is.Egyszer csak azon a csillogó naiv gyermek hangon azt kérdi az anyjától:

- Anyu,miért mondta neked az este apu,hogy olyan hideg a segged mint egy útszéli kurvának?  Láttad volna a hölgyet öregem,vörös lett mint a rák s úgy kiiszkolt a fülkéből,hogy vissza sem tért többet.

Mire az építőtelepre értem azt hittem jégcsap vagyok..Sehol egy lélek,tanácstalanul néztem szét.Egyik barakk kéménye füstölt,hát arra vettem az irányt.Hosszu folyosón sok ajtó volt s úgy találomra benyitottam egyiken.Hát barátom női hálószoba volt.Hat nő nyújtozódott az ágyakban félig kitakarózva.Azt hiszem te nem bírtad volna tétlenűl nézni őket. Futólag én is jobban megfigyeltem egy szőkét az ablak mellett,akiről később megtudtam,hogy a bátyám bukszája.Közvetlen az ajtó mellett egy öreglány ágya volt,úgy képzeld mint a kotlót a csirkék között.Hirtelen ébredt,de elég mosolygósan útbaigazitott.Röhejes rágondolni,hogy talán ezzel akart volna összehozni a brahás öreg..Bemutatkoztam s tudod rögtön mi következik.Rögtön a korodról érdeklődnek,jársz-e iskolába,hogy tanulsz???Mindenre a meglehetős pontossággal kellett válaszolnom,mert ott volt a bátyám.Az már mellékes,hogy a szemei keresztben álltak.Mert ő részegen is visszatud emlékezni,pláné,ha hazudok..Az öreg szivar merészen tovább érdeklődött,hogy szoktam-e piálni?Erre mit válaszolhatok? – Úgy néha-néha,ha olyan a hangulatom..Elővett egy vizespoharat és tele töltötte valami büdös cujkával.

- Igazán köszönöm,de most nem kérek -  szabadkoztam

- De igenis,legalább felét-erősködött.-Biztosan átfáztál,ez jót tesz. Ilyenkor.- Erre felült a

Bátyám és tiltakozott,hogy nem hagyja,hogy rászokjak a piára,mert még kölyök vagyok.Nekem rosszol esett a lekicsinylés,de nem azért nem ittam meg,hogy annyira szófogadó voltam,csupán azért,mert nehezen veszem rá magam,hogy megváltoztassam elhatározásom.Az öreg szivarnak újra megjelent a széles vigyor a pofáján és szinte rejtelmes,sokat sejtető bizalmassággal kérdezte.

- Aztán mondd öcsikém,a kurvákhoz elszoktál járni?-  Fülig pirultam a hirtelen nekem szegzett  kérdéstől,majd erőltetett mosoly húzódott meg szájam szélén és lehajtottam a fejem zavaromban.

- Nó,ne szégyeldd magad,hiszen férfiak vagyunk mindannyian.Na,eljönnél velem egy spinéhez? Légy egy kicsit bátrabb és elevenebb,mint a bátyád

- Erre a bátyám ismét fellobbant és ordított  - Mester úr,a szentségit ,mit akar,nem látja,még kölyök,a tojáshéj a fenekén!!

Rosszul esett a lekicsinylés a bátyám részéről,de kiváncsian figyeltem,azt hittem ökölre mennek és egy nagy bunyó lesz belőle.Mert a részegnek nem kell sok biztatás,de nem lett semmi.Az öreg megveregette a bátyám vállát s csak annyit mondott: - Nyugalom,fiam,nyugalom.!

Kezdtem élvezni ezt a részeg komédiát.Csak most jútott a tudatomig,hogy mit akar a vén szivar.Hirtelen az öreg lányra gondoltam aki útbaigazított.Hangos röhely tört fel belőlem,mert úgy kézeltem a kettőnk leendő viszonyát,mint egy pelyhes kis kakasét egy jól megtermett tyúkkal.De tudod,a tyúkhúshoz is hangulata kell legyen az embernek,ha már belekostolt a csibéébe.Élveztem azt is,hogy a bátyám még szűz fiúnak gondol.Az éjszakai tivornya ellágyította a társaságot,elnyúltak ki hol érte,s később olyan szuszogás és horkolás remegtette a szoba csendjét mintha versenyeznének.Egy üres ágyban én is elnyúltam de nem tudtam elaludni.Ismét a Gitta levele kísértett és a félhomályban próbáltam felidézni arcát, haját,illatát,teljes alakját.Nagyon friss volt a valóság és gyötört és mindegyre visszaemlékeztetett utolsó együttlétünkre.És a nagy szakításra.Váratlanul,megbeszélés nélkül mentem hozzá.Nem a kételkedés vezetett ilyen elhatározásra,csak úgy marhaságból,mert szeretem a meglepetéseket.Szóhoz sem tudott jútni,ez a valóság.Ezt nem lehet megjátszani.Hosszas séta után indultunk hazafelé,s egész uton dumáltam olyan összefüggő hazugságokat.Irtóan élvezte.Gyakran felnevetett,majd komolyan figyelt csodálatos kék szemével.Lopva símogatóan rámpillantott.Mikor a kapuhoz értünk esett le a tantusz,hogy jobb lett volna séta helyett cukrászdába,vagy moziba menni.Meg is kérdeztem,de lehervadtan mondta

- Oh,most jút eszedbe ?- elfelejtettem neked említeni,hogy egfészen a város szélén lakik,kell gyalogolni egy csomót a központig. -  Hagyd majd később,úgy estefelé – mondta kérlelően.De én makacs vagyok,úgy látok mindent jónak ahogy én akarom.

- Igazán megtehetnéd értem – mondtam megjátszva a haragost – úgy is olyan ritkán találkozunk

- Légy jó fiú Csillag. Most érkeztünk haza,s egy kávéért rögtön forduljunk vissza? Gyere be,zenét hallgatunk s én amúgy is szeretem hallgatni kalandos történeteidet. – mondta és meszorította a kezem..Nem mozdultam.Hosszan nézett rám és láttam amint a kérlelő mosoly fokozatosan elhalványul az arcán.

- Hát jó! Eredj, ha kedved tartja,s ha úgy gondolod,hogy pontos időben itt leszel, vehetsz jegyet valamelyik moziba. – és azzal ott hagyott a kapuban.Tombolt a lelkemben valami,de azért mégis megnyugtatott,hogy nem hagytam utána.Igaz már nem volt kedvem kávézni sem,de bolyongtam céltalanul,egyedül egy kevés ideig.Unalmamban végig néztem a kirakatokat.Hallottam sokat beszélni a klasszikus írokról,úgy kapásból bementen egy könyvesboltba és láttam többen veszik az ujonnan érkezett könyvet, a Zabhegyezőt.Nem tudtam mit esznek rajta,de úgy kapásból megvettem.Lássa mennyire ötletes vagyok.s akkor egy újabb marha ötletem támadt.Miért a mozi? Vettem  szinház jegyet a PILLANTÁS A HÍDRÓL című darabra

- Mikor már a szinházjegyek is a zsebemben voltak szinte szárnyalni tudtam volna,hogy hanarabb hozzájuk érjek.Mit törödtem én akkor az átjárokkal.Láttam,hogy a zsaru háttal áll igyekeztem átugorni a túlsó oldalra,de az is hírtelen megfordult és hosszas fütty után magához intett.Úgy fütyült,mint egy juhász.Még az ujját is a szájába tette.Amint közeledtem feléje.,gondoltam kiadom magam franciának,de rém hirtelem rám ripakodott:

- Mi az,vak vagy? Nem látod az átjárót,vagy égeti a pénz a uzsebedet? Ide  a személyigazolványod!- Meglepett ez a tegező lekicsinylés s nem szoltam egy szót sem csak néztem bambán.- Na mire vársz?- sürgetett.De addigra már egy rakás kocsi zakatolt.Azon vettem éeszre magam hogy a zsaru keze csattan a pofámon.Rosszul esett,szinte fájt is hogy pofán ütött,pláné ha láttad volna,hogy mekkora ocsmány cigány volt..S tudod,ha engem egy barna pofon üt az nagyon rosszul esik.Odaadtam az igazolványom.Szinte élveztem,amikor egyik másik sofőr tűlkölt idegesen.Nagy fiúnak éreztem magam,hogy miattam leállt a forgalom.De lehervasztott,amikor a markomba nyomott egy százötven lejes büntetést..Bíztam a bátyámban,hogy ez majd a kettönk titka lesz s persze ő állja a bankot,de lekicsinylőnek tünt a tudat,hogy ezt egy lelkifröccs követi.Rablómesék a pénzről,hogy azért dolgozni kell.Tudod nekem már fáj amikor így kezdik.

Mire Gittához érkeztem már nem voltam formában.Elmondtam neki mindent.Felcsattant.   Megjátszta a bősz tigrist.Nem tudtam engem sajnál-e,vagy a fölöslegesen kiadott pénzt.Olyan  esetlenűl szorongathattam a könyvet,s bamba is lehettem amikor átadtam neki,mert fájdalmas mosollyal belelapozott,végigsímogatta és visszaadta..Nem fogadta el,érted??Pedig a könyv teljesen ártatlan volt.És talán én is.Minden csak azért volt,hogy hamarabb visszatérjek.De ezt nem mondtam.Nem akartam mondani,nehogy igen elhigyje magát..Többet nem beszéltünk.

- Mindent majd rövidesen megírok-mondta bucsuzóul.-Most elég zaklatott vagyok ahhoz,hogy nyugogtan tudnék beszélni.

A szinházjegyeket összetéptem és hazajöttem.

Nagy későre én is elaludtam.Mikor megébredtem ismét javában folyt az ivászat a szennyes duma a rossz nőkről.Már idegesített.Azt hittem a falra mászok,mert kezdtem érezni,hogy én sokkal tisztábbnak ,szebbnek éreztem a szerelmet és a szerelmi kapcsolatokat, mint ez a részeg banda.

       Teljesen lehervadtnak éreztem magam.

       Igen Balázs,ha veled találkozom,talán nem is lett volna annyira szomorú a vasárnap.