Karácsonyi levél

Kedvesem!

  Valószínű, hogy a korral jár, de nekem a Karácsony mivel az év vége felé van, kissé számadást is jelent. Öregesen ilyenkor elmélyül az ember élete sodrásában,és felidéz néhány kellemes epizódot a múltból, hisz gazdag a kelléktár ebben a korban. De nem szeretnélek untatni, többnyire a Karácsonyra szorítkozom. Mert tudod, velem egyívásúak gyakran hangoztatják, bezzeg nekünk volt gyermekkorunk, utalva a mai generációra,és sejtetve, hogy ezeknek nincs. Mert mi kivonultunk az utcára, terekre játszadozni, focizni, pancsoltunk a patakokban, erdőt-mezőt bebarangoltunk, amit a mai gyermekektől ritkán látni. De nincs igazuk, minden kornak idővel bekövetkezik az ő sajátos gyermekkori emléke, ami csak az övé,és melegen,féltve őrzött emlékként jelenik meg képzeletében. Ezeknek is!

          Kellemetlen időszak volt az enyém, a háború zajában jöttem a világra,és a továbbiakban is rányomta életemre a bélyegét a homályban való puhatolózás,amikor azonosulni kellett a felszabadító hatalom szokásaival,megváltoztatni teljes életünket és közben heverni, nyügölni a háború átkát,hadisarc és nincstelenség formájában. Akkor velünk mindent lehetett. A háború után kemény szárazság ütött be,az üszkös búzából kék lett a kenyér,és a megüszkösödött kukorica keserű puliszkát adott. De be kellett érni ennyivel. Sokszor odajutottunk, hogy a sovány kereset felhalmozódott, mert nem lehetett elkölteni, nem volt mire. Persze mindez utóbbi rádöbbenés, mert mi akkor még a gondtalan gyermekkort éltük. És akkor is jött a Karácsony. Éreztük a távlatokat, mert a pajkos gyermekkor mintha nyújtaná az időt is. Ma már rohamosan telik minden, kitavaszodik, s alig érezzük a nyár melegét, már itt a tél. Úgy tűnik, minden felgyorsul, vagy csak a vérkeringés lassúbb és attól vagyunk fázósak? Akkor nem nyavalyogtunk a fekete Karácsonytól, mert hegyvidéki faluban már október végén lehullt a tartós hó és elállt márciusig. Igazi Karácsonyokat éltünk, a derékig érő hóban szaporáztuk lépteinket, a háztetőt is vastag hó borította és az eszterhélyen vastag jégcsapok csüngtek, füstölt a kémény és minden házból áramlott az ünnepi ételek illata. A Karácsonyt mindenki igyekezett illendően ünnepelni. Minden szegénység ellenére azért bekövetkezett az igazi erdélyi disznóvágás, mely külön téli ünnepnek számított. Kellett, mert nem hiányozhatott a töltött káposzta és a sertés készítmények varázslatos illata, ami keveredett a feldíszített karácsonyfa gyanta illatával. Mi kisebbek még naiv gyermekek voltunk, hittünk az angyaljárásban, és igyekeztünk jól viselkedni, mert belénk oltották, hogy a Holdból az angyalok mindent látnak és feljegyzik, ha valaki rossz.

             Karácsony közeledtével még a nagyobb testvérek is bolondítottak, hogy itt meg amott látták az angyalt elsuhanni és ropogott a selyem ruhája, meg fényt bocsátott ki a fején tündöklő koszorú. A Szentestén mi a kisebbek szüleinkkel templomba mentünk, mert ott is honos volt az angyaljárás a Nőszövetség részéről. Kis tasakokban néhány szem cukorkát, almát, kekszet és bronzolt diót kaptunk. Tudtunk nélkül ez alatt készült el otthon a karácsonyfa, amit a tisztaszobában állítottak, mert ott nem fűtöttek és minden elállt. De mit kellett félteni, hiszen a szegényes feldíszítés is abból állt, hogy színes papírból készült girlandokat aggattak a fára,a tetején a csillag is házi gyártmányú papírból volt,aztán piros apró alma, keksz,néhány „ezüst” dió és színes papírba csomagolt kockacukor ragyogta be életünk Karácsonyát. Akkor nem jutott játékokra, könyvekre, gyakorlati szükséglet volt az ajándék: ceruza, radír, füzet, de a színes ceruzafesték már könnyelmű pazarlásnak számított. És ezekért is hálás boldogság kerített hatalmába, mert szerintünk a figyelmes és gondos angyal ajándéka volt.

         Ez fokozta bennünk idők múltán az elhatározást, hogy amit nekünk nem tudtak megadni, szeretetünk jeléül mindennel elhalmozunk titeket, hogy valóban örömteljes ünnepetek legyen. Igen ám, de a fejlődéssel változott a világ, változtak az igények, amíg mi reméltünk egy képes vagy meséskönyvet és nem kaptuk meg, titeket már a villanyvonat sem boldogított, távirányítós helikopter kellett volna. Egyszer láttalak ragyogni az örömtől a karácsonyfa láttán. A napköziből hoztalak haza, a fa már díszelgett-ragyogott a szobádban. Megálltál az ajtóban, és mint aki nem hisz a szemének, dörzsölgetted kis kezeiddel és repestél az örömtől. Utána, már ahogy nőttetek szinte az unalom is nőtt bennetek, anyukáddal bontottunk ki minden játékot és tettetett örömmel csodáltuk. Helyettetek is.!

          Aztán újra változott a világ, mintha csak azért teremtődött volna, hogy változzon. Vége lett az átkozott kommunista rendszernek és helyét a vadkapitalizmus foglalta el. A régiben semmink nem volt, nem lehetett és nem volt szabad semmit halmozni, igaz az üzleteket is „vagányul”Kongó áruházaknak nevezték, mert kongtak az ürességtől, és így sokszor költetlenül maradt a pénz. Ma  fordított a helyzet, minden áruház ,rogyásig telt, csak pénz nincs ,amivel megvásárold az árút. Régen bűn volt a munkakerülés, nem léteztek munkanélküliek, ma már divat, mert nincs munkalehetőség.

           Kedvesem, ezt a levelet is azért írtam, mert csodállak. Csodálom benned a hatalmas szülői szeretetet, amit a fiacskád iránt érzel. Csodálom, hogy bár munkanélküli vagy, alkalmi munkákból mindent elkövetsz, hogy az ártatlan gyermek szíve ne sérüljön, neki is mindene meglegyen, ne érezze magát hátrányosabban a társai előtt. Pedig tudom mennyire nehéz egyedül nevelni a gyermeket. Nem tudom miként sikerül, de áldjon meg az Isten!

           Manapság bennem is alábbhagyott a karácsonyi ajándékvárás. Persze ez is az idő múlásával magyarázható. Nekem már nem kell semmi. A legnagyobb öröm, ha látlak benneteket. Ha a kis unokám borzas fejével bekukucskál az ablakon,  és érzem a szeretetet forró öleléseitekben! Ez nekem mindennél többet jelent! Ez az igazi karácsonyi ajándék.! Pedig a Sors rólunk sem feledkezik meg. Ebben a korban áldásosan osztja a betegséget, felgyógyulást, a halált, kinek mi jut osztályrészül. És ezt el kell fogadni!

          Lehet kissé összekuszáltam mindent. Még egyszer átolvasom,ha küldésre szánom. Ha nem jösztök legyen áldott és szép a Karácsonyotok!