Ha
fejedet megőrzöd zavarban,
Bár csak
szidás ér jóságodért.
Ha
kétkedők közt bízni tudsz magadban,
De
megérted a mások kételyét.
Ha várni
tudsz, s a várás el nem fáraszt.
Rágalmaznak,
s nem ejtesz csalfa szót,
Nem
gyűlölködsz, bár a gyűlölség eláraszt,
S mégse
játszod a bölcset és a jót.
Ha
álmodol, de nem úr az álom rajtad,
Gondolkodol,
de végcélod nem ez.
Ha
balsors sújt is, megmarad nyugalmad,
S nincs
oly siker, mely lábadról levesz.
Ha az
igazságot, amit kimondtál,
Más
aljas eszközül használja fel;
Ha élted
munkája tiszta rom már,
S tört
szerszámmal elölről kezded el.
Ha van
szíved, hogy mindazt, mit elértél,
Ha kell,
egyetlen kockára rakd,
s
túltegyed magad, ha vesztesség ér,
s ne legyen
róla többé egy szavad;
Ha tudsz
még küzdeni, mikor a lelked,
ideged,
izmod régesrég halott,
s
helytállnak, mikor nincs más benned,
csak a
tudat, hogy ki kell tartanod.
Ha
tiszta tudsz maradni tömegben,
s király
előtt is őszinte, emberi;
Ha nem
bánthat meg sem barát, sem ellen,
Ha nem
szolgálva, de tudsz segíteni;
Ha az
egész órát úgy betöltöd,
hogy
benne érték hatvan percnyi van,
minden
kincsével bírod ezt a földet,
s ami
még több, ember vagy, fiam.
Kapcsolódó hírek:
Szabó Lőrinc verse
A Magyar Kultúra napja
Petőfi Sándor
Kányádi Sándor: Novemberi szél