Ima a
csodáért
Karácsony
közeleg, csodát kéne tenni,
S kik
úgy hiányoznak, őket megkeresni.
Elmondani,
mit jelentenek, hogy fontosak,
Csak
kapjon most erőt Istenem, a gondolat!
Talán
nem is a szavak lényegesek, amit mondok,
Hanem az
az érzés, mit a szívekben hagyok.
Talán
nincs is helye mondatoknak e szent ünnepen,
Csak a
szeretet lángja lobogjon minden tenyeren!
Hevítsen
bennünket ez a belső kicsi láng,
Hogy
merjen elindulni az esetlen, gyáva láb!
Hogy
annyi elsírt év után váljon ünneppé az ünnep,
Hogy
legyen bennem annyi erő, hogy szívemből szeressek!
Ne csak
verssel, rímekbe szedve közvetítsek,
Lelkemnek
érzéseivel, és két kezemmel melegítsek!
Mindenkit,
kinek szüksége van ölemre, kit ölelni vágyok,
Utcán
sínylődő koldust, anyát, szeretőt, barátot.
S kiktől
félek, mert bántottak már, mert elhagytak,
Kiktől
elszakítottak tragédiák, évek, alkalmak.
Csalhassak
ablakukba egy gazdátlan kis lángot,
Hogy
most ők is fényesnek láthassák a világot.
Félbemaradt
beszélgetésekbe költözzön ihlet,
Száríts
fel ma jó Uram minden árva könnyet!
Elmaradt
csókok hadd leljenek karácsonykor hazát-
Ez most
a Te időd Istenem, tégy bennünk csodát!
Kerner
Mariann
Kapcsolódó hírek:
Szabó Lőrinc verse
A Magyar Kultúra napja
Petőfi Sándor
Kányádi Sándor: Novemberi szél