Úgy, Kedveseim, hogy Isten egyszer régen
lejött a földre körülnézni, és eljátszogatott a szép igazgyöngyökkel.
Becézgette, fényesítgette őket, kérdezgette, hogy érzik magukat a földön. De a
gyöngyök bizony nem feleltek semmit. Isten gondolkodott egy kicsit, hogy mi
lehet ennek a nagy hallgatásnak az oka, s hamarosan rájött: a gyöngyök azért
nem szólnak, mert ők csak egyszerű kis gyöngyök, akik nem tudnak növekedni,
felmelegedni, mosolyogni, s beszélni sem, mert nincs bennük Élet. Fogta hát
Isten a gyöngyöket, rájuk emelte szelíd szemeit, Életet lehelt beléjük, hogy
érezni tudjanak, majd szétszórta őket a földkerekségen és azt mondta nekik:
"Szaporodjatok és sokasodjatok! Borítsátok be fényetekkel a mezőket,
melegítsétek fel tüzetekkel az emberek szívét, gyönyörködjenek mosolyotokban,
szeressen titeket minden élő, az erdők, mezők vadjai, az ég madarai és az
emberek az egész földön." A gyöngyök pedig jó földbe hullottak, ott
gyökeret eresztettek, s minden gyöngyből egy-egy szép gyöngyvirág lett Isten és
az egész világ örömére.
Isten - látván, hogy milyen szépséget
alkotott - örömében táncra perdült és így énekelt:
Örülök, ha ragyog a nap,
Örülök, ha felhő-borús,
Hegyek csúcsa köd-koszorús
Édes-kedves szép világ,
Gyöngyből lett a gyöngyvirág!
Villám csapkod, ég morajlik,
Dörgő hangja messze hallik
Záporeső, szivárvány,
Eső után csalogány
Édes-kedves szép világ,
Gyöngyből lett a gyöngyvirág!
A gyöngyvirágok vele énekeltek, csilingelve
táncoltak és olyan szépen mosolyogtak, ahogy csak Isten boldog teremtményei
tudnak mosolyogni.
Így teremtette Isten a gyöngyvirágokat.
Forrás:http://canadahun.com/forum/showthread.php?t=7006&page=40
Karsay István
Kommentáld!