Hogyan eszelte ki László a halálos tervet

Kronberg Lászlóra és feleségére, Zsuzsára sivár jövő várt a kis magyarországi faluban, Tiszakürtön. 1919-et írtak, és a házaspár a világháború folyamán minden megtakarított vagyonát felélte, hogy fogadójukat ne kelljen bezárni. Most arra is alig volt pénzük, hogy ennivalót vegyenek.

Más tragédiák is történtek a családban. Legidősebb fiuk, Miklós is elszökött hazulról, miután apja 9 éves korában ostorral megverte, mert megbukott az iskolában. Másik két fiuk a háborúban halt meg.

Az idős házaspár éjszakákon át üldögélt álmatlanul, és az előttük álló reménytelen évekről beszélgetett. Végül arra a rémes elhatározásra jutottak, hogy utolsó lehetőségként, haszonszerzés céljából gyilkolni fognak.

Körültekintően készültek a borzalmas cselekedetekre. László egy hosszú, hat láb mélységű árkot ásott az erdőben. Égetett meszet szórt bele, a kíváncsiskodóknak pedig azt mondta, hogy új melléképületet tervez. Zsuzsa a falusi szatócsboltban, kis barna zacskókban sztrichninkristályt vásárolt, mondván, hogy a farkasokat akarják megmérgezni vele.

1919 és 1922 között tíz ember lehelte ki a lelkét a Kronberg fogadóban. A vacsorához minden alkalommal finom borokat szolgáltak fel, egyre jobb évjáratok kerültek az asztalra ... s az utolsó, sztrichninnel keverve. Ahogy a házaspár bűnösenszerzett vagyona gyarapodott, egyre óvatosabbak lettek. Már csak egy áldozatot kellett eltenni láb alól, és a meszesgödröt örökre betemethették.

Az áldozat 1922. augusztus 14-én érkezett; egy derűs, kövér, harmincas évei közepén járó férfi személyében. Bőröndje olyan súlyos volt, hogy akár aranypénzeket is rejthetett. Évek óta üzletemberként tevékenykedett, és most jó minőségű földet keresett, melybe befektethetné a vagyonát.

Miután Zsuzsa elkészítette az ételt, László pedig felszolgálta, a látogató ragaszkodott hozzá, hogy vendégül lássa őket vacsorára. Az idegent becenéven, Szerencsésnek kellett szólítaniuk.

A két órán keresztül tartó, ünnepélyes vacsora folyamán a vendég utazásairól beszélt,és olyan barátságos volt, hogy Kronbergék már nem is akarták annyira eltenni láb alól. De meg kellett tenniük, és Zsuzsa végül behozta a ,,különleges" bort.

Kövér vendégük lehajtotta poharának tartalmát, s nem sokkal utána meghalt. A sztrichninmérgezés utolsó rohamában, görcsbe ránduló ajkai felhúzódtak fogsoráról.

A vendégszobában a házaspár átkutatta Szerencsés táskáját. A zsákmány busás volt. Egy egész vagyon hevert ott aranyban. László remegő kezekkel kutatta át a halott férfi ruházatát, és akkor rábukkant még valamire:egy fényképre, magukról Kronbergékről!

A pár egymásra nézett, és derengeni kezdett bennük valami. Lassan ráébredtek a borzalomra és az iszonyú szerencsétlenségre. Saját, régen elveszített fiukat gyilkolták meg. Otthagyták az aranyat, és visszamentek az ebédlőbe, ahol Miklós előregörnyedve ült az asztalnál. Megírták rövid beismerő vallomásukat, majd ők is fiuk mellé telepedtek.

Három nappal később a falubeliek találtak rá a három sztrichninnel megmérgezett holttestre.

A következő években kevesen merészkedtek az üres házba. Azokat,akik egy vagy két éjszakát a házban töltöttek-azzal az elhatározással, hogy megveszik a fogadót-, mindig elrémített egy hátborzongatójelenés: 13, a húszas évekből felbukkanó kísérteties figura ülte körül az ebédlőasztalt. Szájuk rémes vigyorra nyílt, ajkaik felhúzódtak a sztrichnintől.

Véget ért a második világháború is, a ház omladozni kezdett, de még mindig nem mert senki sem eltölteni egy éjszakát benne vagy a közelében. Aztán 1980. szeptember 23-án az éjszakai égre csapó lángok tudatták a falusiakkal, hogy egy gyújtogató tevékenykedett a háznál. A régi fogadó porig égett. Senki nem próbálta felkutatni a tettest, senkit nem érdekelt, hogy ki gyújtotta fel a düledező épületet.

Tiszakürt végre megszabadult a rémséges háztól.

forrás: digian.csapata.hu