Ősi társadalmakban joga
csak a közösséghez tartozó szabadnak volt, az idegen eleve jogtalan. Mivel
azonban mindenkivel megtörténhetett, hogy hazáját elhagyva, idegen földön ő
maga vált idegenné, korán kialakult egy olyan gyakorlat, amely a jószándékú, békés
idegent védi. Az ősi időkben a görögöknél az idegennek be kellett lépnie egy
szent templomba, hogy magát az istenek oltalma alá helyezze. Ezután tüzet,
vizet, s egy éjszakára szállást biztosítottak számára, s megmutatták neki az
utat. Megszületett a vendégjog: az idegen egy-egy polgár, vagy az egész törzs -
illetve az uralkodó - oltalmában állt. Vendégbarátságok alakultak ki, melyek
apáról fiúra szálltak, s ezt megszegni nagy bűnnek számított. A messziről jött
embernek megnőtt a becse azáltal, hogy érdekes híreket hozott a nagyvilágból,
tágította a kis közösségek látókörét. Az idegen ismeretlen helyre is
betérhetett és szíves fogadtatásra talált. Ez volt az antik görögök
idegenkedvelése, filoxeniája.
Rómában az idegennek
kezdetben semmi joga nem volt. A hostis szó idegent, de ellenséget is jelent. A
városállamból kialakult birodalom léte kezdetén valóban ellenségekkel volt
körülvéve. Nem maradhatott volna fenn azonban, ha szövetségeseket, barátokat
nem biztosít magának. A magánéletre is kiterjedt ez a barátkeresés;
vendégbarátságok alakultak ki Rómában is, amelyek érvényessége az utódokra is
kiterjedt. Az atyai barát és vendég, a "paternus amicus et hospes"
mindig nagy becsben állt. Hogy pedig a második generációs, soha nem látott
vendégbarát igazolni tudja magát házigazdái előtt, vendégbaráti jelvényeket,
rendesen fatáblácskákat adtak egymásnak.
A homéroszi kor még nem
ismeri a vendéglőt, de a forgalom növekedésével a vendégbarátság elégtelennek
bizonyult, kölcsönösen olyan városokban, ahová az idegenek valamilyen okból
tömegesen érkeztek. Például az olimpiai játékokra. Ilyen helyeken vendéglők és
szállások alakultak ki, ezeket vagy a községek tartották fenn vagy magánosok.
A vendégbarátságból így
lett lassanként vendéglátóipar. A római birodalomban is sorra létesültek a jobb
és rosszabb hírű borozók, kiskocsmák, vendéglők, fogadók. A vendégek -
panaszkönyv hiányában - megjegyzéseiket a falakra karcolták. Pompeji és Herculaneum
ilyesfajta feliratai érdekes adalékokat szolgáltatnak a vendéglátóipar
történetéhez.
mek.iif.hu
Kapcsolódó hírek:
10 nagyon fura tünet, ami sok embernél megjelenik!
Magos Déva vára, Kőműves Kelemenné balladája
Egy nagyon különleges virág
A RÓZSA TÖRTÉNETE...