Gyóni Géza (Áchim Géza) (Gyón, 1884. június 25. – Krasznojarszk, Oroszország, 1917. június 25.) evangélikus teológus hallgató, magyar költő.

Gyóni Géza alapfokú tanulmányait Szarvason és Békéscsabán végezte. Középiskolába szintén Békéscsabán, a Rudolf Főgimnáziumba járt.

1902-ben felvételt nyert a pozsonyi evangélikus teológiára, azonban tanulmányait megszakította, és 1903-tól a Nyugat-magyarországi Híradó című lap munkatársa lett.

1904-ben, öngyilkossági kísérlete után Gyónon nyert állást mint jegyzőgyakornok.

1906 és 1908 között Budapesten közigazgatási tanfolyamot végzett, sikeres vizsgái után azonban ismét visszatért az újságíráshoz.

Közben 1907-ben mint póttartalékos katona Boszniában szolgált.

1910-től először a Soproni Napló, majd a szabadkai Bácskai Hírlap munkatársa volt.

1914-ben bevonult katonának. Przemyślnél orosz fogságba esett, s a krasznojarszki hadifogolytáborban halt meg. Przemyśl orosz ostroma alatt írta leghíresebb versét, a „Csak egy éjszakára” kezdetű költeményt.

A krasznojarszki hadifogolytáborban készített emléklap, amelyre Gyóni Géza saját kezűleg írta versét

Gyóni Géza 1996-ban, a soproni Deák téren felállított szobra.

Nagy Benedek szobrász alkotása.

Lírája először a háborút dicsőítette, azonban később eljutott annak teljes tagadásáig. A hadifogság "kálváriáját" rajzolja meg az otthon emlékképei és a fogság valóságának kontrasztjára építve a Levelek a Kálváriáról és más költemények, (1916) költemény-ciklusban.

 CSAK EGY ÉJSZAKÁRA…

részletek

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;

A pártoskodókat, a vitézkedőket.

Csak egy éjszakára:

Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,

Mikor a halálgép muzsikál felettünk;

Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,

S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

* * * * * * * * * * * * * *

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,

Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.

Csak egy éjszakára:

Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;

Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;

Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,

Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak

Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!

Hogy esküdne mind-mind,

S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,

Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:

Magyar vérem ellen soha-soha többet!

– Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

(Przemyśl, november.)

És egy vers a békéből:

Memento

Kit megálmodtál egyszer magadnak,

Hajad selymével kösd le a párod!

Források mentén nimfák kacagnak -

Hinár karokkal rája tapadnak…

S ha soká késel, majd nem találod.

Tárd ki karod, míg hófehér, hamvas,

Bontsd le hajad, míg hullámos ében.

Irígy vénekre csak sose hallgass!

Majd jön a bánat, a rút, unalmas,

Majd jön a bánat még idejében.

A szerelemben nincsenek évek,

A szerelemben csak csókok vannak.

A szerelemben jaj a fösvénynek!

A szerelemben csak azok élnek,

Kik szerelemből mindent odadnak.

forrás:hu.wikipedia.org