Galambos György
Barátság
Ősz szakállú Öregapám mondj egy új mesét,
Mondjad el a végtelen ég miért olyan kék,
S ha leszáll a Nap este,vajon hová megy?
Hova tűnnek,hova mennek a sötét fellegek?
Kinn a réten pipacsvirág vörösen hívogat,
Miért nyílik a margaréta a bokrok alatt?
Tücsök zene az éj sötétben miről muzsikál?
Sötét varjú a jegenyefán miért kiabál?
Hogyha én is nagy leszek majd,vár reám egy lány??
Hozzám bújik?...Becézget majd?...miért?...ez talány!
Nem értek én sok-sok mindent drága jó Papám!
Felelj nekem!...Mondj el mindent!....kéri unokád.
Kis bogaram! Drága kincsem! Nem tudod mit kérsz!
Egy a biztos,hogy Te nekem nagyon sokat érsz!
Sok-sok kérdés,válasz nincsen...én azt tudhatom.
Hogy a világ,melyben élünk változik nagyon!
Felnőtt lesz a kicsi srácból.....tűnik az ifjúság.
Választ kapsz majd szavaidra,mért ilyen a világ,
De tanuld meg,s ez vezessen életeden át:
Legfontosabb az életben a tiszta barátság!
Hogyha lelked fel-fel sikolt,mert valami fáj,
S úgy érzed,hogy ellened van az egész világ,
Gyógyírt csakis Tőle kaphatsz,mert Ő a legfőbb társ,
Bánatodat,vigalmadat nem értheti meg más.
Vigyázz Rá,s ne veszítsd el,mert mi Emberek
Azt mondjuk Barátok nélkül élni nem lehet.
Kapcsolódó hírek:
Szabó Lőrinc verse
A Magyar Kultúra napja
Petőfi Sándor
Kányádi Sándor: Novemberi szél