FEKETE ISTVÁN 

(Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23.)

Író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei.

Édesapja tanító-iskolamester vasszigorral nevelte, nagyanyja és édesanyja szeretettel, melegséggel ellensúlyozva ezt, nagy hatást gyakoroltak rá.

Három leánytestvére született. A gyermekek iskoláztatása érdekében Kaposvárra költöztek, ahol apja városházi hivatalnok, István pedig gimnazista lett. 1915-ben - a világháború alatt - fejezte be középfokú tanulmányait, és három éves felső kereskedelmi iskolában folytatta.

A száraz, unalmas tananyag helyett egyre jobban a természetbe vágyott, a rétek, erdők világába. Életében először vadászaton vett részt 1917 nyarán Somogyfajszon, nagyapai nagynénjénél. Még ez év végén a Kaposvárott állomásozó zászlóaljnál a katonák sorába lépett, és a városban maradhatott. Hadi érettségit tett, majd Gödöllőre került tartalékos tiszti iskolába.

1923-ban felvették a Debreceni Gazdasági Akadémiára, majd fél év múlva Magyaróváron folytatatta tanulmányait 1926 júliusáig.

Az akadémia befejeztével Gróf Mailáth György birtokán, Bakócán helyezkedett el mezőgazdászként.

1929. december 12-én megnősült, felesége a bakócai belgyógyász főorvos lánya, - Piller Edit volt.Az esküvő után Ajkára költöztek.

Vezető gazdatisztként vállalt állást a holland származású földbirtokos, Nirnsee Ferenc birtokán.Tejüzemet szervezett, búzavetőmagot nemesített, díjnyertes kosokat tenyésztett. Kiváló szakember volt!

A Nimród vadászújságban megjelenő írásai alapján, melynek szerkesztője volt, Kittenberger Kálmán további tollforgatásra buzdította. Kapcsolatukból életreszóló barátság szövődött.

Első műve a Koppányi aga testamentuma a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatán első helyezést ért el.

1940-ben napvilágot lát CSí, - ekkor beválasztották a Kisfaludy Társaság tagjai közé.

Hajnalodik című drámáját közel százszor játszották telt ház előtt a Magyar- és a Kamaraszínházban. Foragatókönyvet írt Bánki Viktor felkérésére, melyet egyetlen hét alatt készített el.

A fővárosba költözött családjával, és a Földművelésügyi Minisztériumban vállalt állást.

Műveit egymás után írja: Hajnal Badányban - romantikus, Egy szem kukorica - elbeszélés, Tíz szál gyertya - novellás kötet. 1949-ben nyugdíjazták.

Nehéz időszak következett. Könyveit nem adták ki, - alkalmi munkákból tartotta fent családját. 

1951 őszén sikerült tanári állást szereznie a kunszentmártoni Halászmesterképző iskolában. Kele és Lutra itt születnek meg.

Halászat című könyvét a Mezőgazdasági Könyvkiadó tankönyvként hozta forgalomba.

Következett: Bogáncs, Tüskevár, Vuk a szarvasi arborétum történetét elmesélő Pepi-kert; 1960-ban József Attila díjat kapott.

1965-ben kiadásra került a Csend a három kötetre tervezett életrajzi regényből, melyből utolsóként csak a Ballagó idő készülhetett el...

1968-ban megjelent Barangolások című elbeszéléskötete vadászélményeiről. Még ebben az évben - orvosai szerint a rengeteg cigaretta okán - elérte második szívinfarktusa.

70. születésnapja alkalmából Munka Érdemrend arany fokozattal ismerték el munkásságát.

SZERETETTEL EMLÉKEZÜNK...