Február 5-e Szent Ágota napja a katolikus egyházban. Szent Agatha (,,A Jó") - a legenda szerint - Szicíliában született előkelő görög családban, s Decius császár alatt szenvedett vértanúhalált (250-ben). A római helytartó beleszeretett, de mivel Agatha ellenállt, bordélyba csukatta. A keresztény szűz rendíthetetlen maradt, ezért bíróság elé állíttatta. A kínvallatás során hóhérai összeroncsolták, majd levágták a melleit. A rákövetkező éjjelen azonban megjelent Szent Péter a börtöncellájában és begyógyította a sebeit. A kínzásokba később mégis belehalt. Halálát földrengés kísérte. Szent Ágota kultusza egy halála utáni csodatettével kezdődik. Egy évre a történtek után kitört az Etna, s csak a szent sírjáról levett fátyollal sikerült megállítani a lávafolyamot. A szentet azóta is földrengések, vulkánkitörések, tüzek ellen hívják segítségül, és az ércöntők, bányászok egyik védőszentjeként tisztelik. (Nálunk a barokk korban szerepét Flórián vette át.) Ágota levágott és Szent Pétertől visszakapott keble kultuszának másik ki nem apadó forrása. A középkorban mint a tizennégy segítőszent egyikéhez, a mellbetegek fordultak hozzá, de ő volt a szoptatódajkák, s általában az anyatej védőszentje. Kezében tállal, azon két levágott mellével jelenítették meg mindaddig, amíg a tridenti zsinat (1545 - 1563) be nem tiltotta a szent személyek illetlen ábrázolását.

Bálint Sándor:Ünnepi kalendárium (részlet)

Ágota tisztelete hazánkban a középkor óta virágzik. Neve már a Pray-kódex naptárában előfordul. Nyilvánvalóan középkori patrocinium emlékezetét őrzik Szentágota (Agnethlen, Nagyküküllő, Hajdú) és Sárszentágota, továbbá a középkori Szentaga (Baranya) helységneveink. Ő lehetett Kunágota középkori névadója is. Belényes (Beius) középkori titulusa (1413) később elenyészett, hasonlóan a váci Bodonyfalué is. Ma is védőszentjeként tiszteli a Csanádi Magyarcsernye (Nova Crnja 1844), a szombathelyi Perenye és a fehérvári Sárszentágota (1754).

Az almakeréki (Malamcrav) evangélikus templom 1450 tájáról származó, Mária tiszteletére szentelt szárnyasoltára Ágotát is ábrázolja. Zólyomszászfalu (Sásová) 1440 táján festett Zsófia-oltárának egyik táblája Ágota vértanúságát örökítette meg. Ágota-oltára volt a székesfehérvári bazilikának (1418). Barokk szobra (1750) látható Jobabáza templomában. Ágota karját őrizte kézalakú díszes ezüst tartóban a váradi székesegyház.

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea (részlet)

A nemes születésű és gyönyörű Ágota szűz Catania városában mindig nagy életszentségben szolgált Istennek. Quintianus, Szicília alacsony származású, kéjsóvár, kapzsi és bálványimádó helytartója meg akarta környékezni Ágotát, hogy nemtelen lévén a leány nemessége őt is nemessé tegye, kéjsóvár lévén a leány szépségét élvezhesse, kapzsi lévén megkaphassa vagyonát, bálványimádó lévén pedig bálványáldozatra kényszerítse. Maga elé vezettette a lányt. Amint megismerte Ágota megmásíthatatlan szándékát, átadta egy Aphrodisia nevű kéjnőnek és kilenc lányának, akik ugyanazt az ocsmányságot művelték, hogy harminc nap alatt győzzék meg Ágotát, s változtassák meg lelkületét. Ezek hol kellemes, hol szörnyű dolgokat ígérve rémisztették, s remélték, hogy jó szándékától eltéríthetik. Ágota ezt mondta nekik: ,,Sziklánál is szilárdabb elhatározásom alapja Krisztus; a ti szavaitok csupán szél, ígéreteitek záporeső, rémisztgetéseitek folyóvizek. Akármennyire harcoltok ellene, házam alapja biztosan áll, nem omolhat össze." Ezeket mondta, s mindennap sírt és imádkozott, hogy elnyerhesse a vértanúság pálmáját.