Baranyi Ferenc: ŐRANGYAL
Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb
óra,
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a
szerelem,
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört
szívedet.
Ha az életedet veszed újra fontolóra
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy
végleg leteszel róla,
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a
szeretet,
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.
Bizz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába
kutatsz,
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled
oda,
Egyes ahol minden pillanat egy valóságos
csoda,
Mert én vagyok az Őrangyalod.
Ha eleged lett már a magányos éjszakákból
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól,
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz
még a sorstól,
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan
holnaptól.
Ha elveszted a hited és nem tudod, merre
szaladj,
Jussak eszedbe újra és ismét felém haladj.
Mondj csak Szeretem, hogy társaságra vágysz
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel
újra játssz.
Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess,
A végső pillanatban fogom meg a kezed
És az egész világot odaajándékozom neked,
Mert több, mint a barátod vagyok ...
Bizz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet már
régóta kutatsz,
Széttárom karjaim és szorosan beléjük
zárlak,
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy
szívesen várlak.
És ha a két szemed fénye már újra boldogan
ragyog,
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok
az Őrangyalod.
Kapcsolódó hírek:
Szabó Lőrinc verse
A Magyar Kultúra napja
Petőfi Sándor
Kányádi Sándor: Novemberi szél