Március 21. A tavasz első napja...

A fák ünnepe, a tavaszi napéjegyenlőség ünnepe. Az igazi tavasz első napja. Március 19. és 21. közé szokott esni. Ekkor egyforma hosszú a nappal és az éjszaka - ezt már az ókori népek is megfigyelték. Minden természetvallás megünnepli ezt a napot, amikor a Természet felébred hosszú téli álmából, a Föld újra termékennyé válik - elkezdődhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az ősszel földbe rejtett magok. Ami most éled, annak gyümölcsét élvezhetjük később. 

A termékenység szász istennőjét, Eostre-t, valamint a germán Ostarát köszönthetjük e napon.

Némelyik wicca-hagyomány a Zöld Istennőt és a Zölderdő Urát ünnepli ilyenkor. Az istennő termékennyé teszi a Földet, felébreszti Őt mély álmából, az Istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülő mezőket, öröme telik a természet bőségében. 

Az ünnep katolikus egyházi megfelelője a Húsvét: a napéjegyenlőségtől számított első telihold utáni első vasárnap. Ekkor emlékszik meg a katolikus világ Krisztus feltámadásáról. Időben ugyanekkorra esik a zsidó Peszách-ünnep is. A télvégi farsangi mulatságokat önmegtartóztató időszak követi, a negyvennapos nagyböjt .

VADVIRÁGOK

Színes vadvirágok a réten,

kik bújtok bársonyos fű közelében,

s ha rátok nevet a nap,

kibontjátok lustán szirmotokat.

Aranylik tőletek a rét,

rátok szállnak a tarka lepkék,

szépségetek úgy csodálom,

színes, tarka, réti vadvirágok.

Mennyi szín és mennyi forma

külön-külön és összemosódva

 szín-szivárvány - gyönyörű,

csupa kedv, és csupa derű.

Jékely Zoltán : Tavasz

Tavasz, Tavasz! – édes búvópatak,

fel-felüti borzas fejét a télben:

(Elrontott szerelem, mely megmarad...

s űzi az embert egész életében.)

Ónos-eső hull, lágyan jár a szél,

s olyan melegszag száll a levegőben,

melyhez hasonlót nagy fehér kenyér

ízében éreztünk valaha régen.

Be különös, láttató pillanat!

Jaj, magamat be árvának találom!

Jaj, valaminek ma vége szakadt –

Mintha egyedül volnék a világon.

Egyedül járok, mint egy idegen,

kinek családja hetedhét határon

is túl maradt, vagy túl a tengeren;

mintha nem volna se hazám, se párom,

s mintha a földhöz csak ez ál-tavasz

s a régi friss-kenyér íze kötözne,

mely évenként megújul s ugyanaz –

míg másulunk mi s elmúlunk örökre.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=5H-Cz29Lm6w

 http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=sPl9oBYlltI