– Ha mindenki tudná azt, hogy bármire ami történt ebben az életben vissza lehet emlékezni, akkor vajon hogyan viselkednénk, mit tennénk másként elsősorban gyermekeinkkel?!
– A gyermekkor sokaknak sötét folt…nem emlékezünk. Hála érte…de amikor elindulsz magadban előre, elkezded felfedezni a múltat akkor ezek az elfelejtett, eltemetett dolgok egyszer csak szembe jönnek. Meglátod őket, meglátsz mindent. Kitisztul a kép, megérted, hogy mi, miért alakult így, miért vagy ott ahol tartasz éppen.
Látom a felnőtteket ahogyan kezelik a gyermekeket…nem érti mondják és azt tesznek amit csak akarnak, mert a gyerek ki van szolgáltatva a felnőttnek. Aztán meg úgyis elfelejti…
Valaki elfelejti, valaki nem. Ez teljesen egyedi, egyéni.
Valaki az előző életben keresi a megoldásokat…így is lehet.
De mi van, mi történt ebben az életben? Ki volt és ki nem volt mellettem egy adott helyzetben ahol én sérültem?
Én most azt mondom neked, hogy mostantól fogva viselkedj úgy mindenkivel, hogy ha egyszer visszaemlékszik a közös történetekre, ne kelljen szégyenkezned! Mindenki emlékszik, mindenki emlékezhet! Ezt mostantól el ne felejtsd!
Biztosíts olyan életet a gyermekednek, hogy amikor felnőtt lesz szívesen emlékezzen, büszke lehessen rád és a közös történetekre. Úgy csinálj mindent, hogy amikor arra gondolsz, hogy Ő felnőttként egyszer majd tisztán lát mindent, boldog és elégedett lehessen! Tulajdonképpen nem is érte teszed, hanem magadért teszed, hogy amikor majd látod a szemében, hogy felismerte a múltját és megértette, akkor is szeretettel áll előtted.
Bármit hozzon is az élet, a törvény ott áll mindenek felett ami kimondja, hogy a SZERETET NEVÉBEN CSAK SZERETNI LEHET! Szeresd így a többieket, szeresd TE így a gyermekedet!
..Váradi Andrea...
Kommentáld!