Hányféle szeretet létezik a világon?

Sokan egyből rávágnák; szeretni csak egyféleképpen, szívvel tud az ember.
Igen, de hogyan? 
Éppen milyen szerepben? 
Hisz mindenki felé másképp fordulunk, ugyanazzal az egyetlen szívünkkel.

Számomra a legfontosabb: a FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET,
igen, és itt most egy kicsit elakadtam, mivel én még nem vagyok szülő, és szerintem igazából FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETET, csakis egy anya tud adni a gyermekének.
....
(és itt most megint mosolygok egyet, mert itt sokáig nem írtam tovább a honlapomat...
ugyanis közben az történt, hogy kiderült hogy áldott állapotba kerültem.

az ÉLET CSODÁLATOS!!!
Már így nyolc hetesen nagyon össze vagyok kötve ezzel a kis jövevénnyel, így már azt hiszem másképpen tudom folytatni ezt az egészet... )

Tehát vissza az anyai szerethez: semmivel össze nem hasonlítható, ösztönös, mély érzés. Benned egy élet, egy darabka belőled és a kedvesedből. Másállapot, persze, hogy más... minden más lesz,mintha egy varázsországba kerülne az ember. A várakozás, a vágyakozás, a megismerni akarás, a képek a fejedben, hogy vajon kire hasonlít majd? az élet legszebb csodája, egy ajándék, ami örökre a tiéd marad, hozzád tartozik. 

AZ APAI SZERETET: édesapaként éppúgy várod csemetéd megérkezését, mint az édesanya.
Felteszed magadban a kérdést; fiú lesz vagy lány? Vajon mennyire fog hasonlítani hozzám? Előre végig gondolod a játékok sorát, amivel majd mulatjátok az időt. Ha fiú, akkor megtanítod kocsit szerelni, kalapáccsal, szerszámokkal bánni, hogy kell majd a nők nyelvén beszélni.
Ha lány, elképzeled, ahogy majd a nyakadba ülteted, ő pedig sikongatva nevet, gondolatban megsimogatod szép arcocskáját, elhatározod, hogy óvatosan fogod fogni, mint egy hímes tojást, de nem lesz ám elkényeztetett, hisztis dáma, azt már nem! Gondolatban megdicséred a ruháját, a főztjét, százszor is ha kell! Jaj, és akkor jönnek majd a fiúk, akkor kell aztán majd, rá nagyon vigyáznod, valakinek hirtelen a hálójába ne kerüljön a te drága leánykád. Így vigyázol gyermekedre egy életen át.

A TESTVÉRI SZERETET: mennyivel másabb, mint az anyai érzés. Itt is megvan a mély kötődés, a vér szava is kötelez, mégis ez a kötelék oldottabb, lágyabb, elengedőbb. Az egymás iránti felelősség tudat, a megvédeni akarás, az én majd tartom a hátam helyetted szokása, a közös sutyorgások, apró kis titkok világa a felnőtté válással párhuzamosan veszít erejéből. A szeretet egymás iránt azonban örök. Az aggódás is megmarad, de már nem folyhatsz bele a testvéred életébe, hisz külön család, egyedi szokásokkal, mércékkel, álmokkal, vágyakkal. Mégis a te kis testvérkéd az, aki éppen szül, aki éppen beteg, aki most ment férjhez. Büszkeséggel és szeretettel fordultok egymás felé. Megmaradtok egymásnak, ugyanakkor külön utakon jártok. 

A GYERMEK SZERETETE:  ha gyermek vagy, a felnőtteké egy csodás világ, amihez te még túl kicsi vagy, és telis-tele van megmagyarázhatatlan, varázslatos dolgokkal. A te édesanyád és édesapád a legokosabb a világon, mert minden kérdésedre ismeri a választ. Az édesapádnál nincs erősebb, az édesanyádnál nincs szebb a világon. Aztán lassan felnőtté válsz. Már látod a szüleid hibáit, hiányosságait, gyarló emberi mivoltát, de mégis úgy tudod szeretni őket, ahogy más emberpárt soha sem tudnál. Fájdalmad az övék, és fájdalmuk a te fájdalmad, örömötök, könnyetek, boldogságotok is egy tőről fakad. Széttéphetetlen a lánc, a láthatatlan kötelék örök. Az idő múlásával, ahogy kezdenek elbizonytalanodni, öregedni a szüleid, úgy szeretnéd te őket egyre inkább becézni, óvni, megvédeni minden bajtól, mintha visszájára fordulna az idő kereke, s te lennél a szülő, s a szülő lenne a gyermek, s azt hiszem ez így van jól, így teljes.

A SZERELMED: na nem arról a mély, vak lángolásról beszélek, amikor nem látok, nem hallok, csak őt és senki mást. Nem, én arról beszélek, amikor már lecsendesült a vulkán, amikor már mögöttetek jó pár együtt ébredés, veszekedés, ölelés, öröm és bánat. Ekkor lép előtérbe a szeretet, mely mégis más, mint az eddig említettek, mert ez a szerelem virágának tövéről hajt ki. Ha ránézel a kedvesedre, tudod mi lesz a következő mozdulata, miről, mit gondol, hozzád sem ér, mégis érzed érintését, követni tudod annak nyomvonalát. Benne látod a gyermekeid apját/anyját, a leendő nagymamát/nagypapát, s ott azokban a szelíd szép szemekben megtalálod azt a vakon szerelmes másikat, azt a soha el nem múló örök parazsat, aminek melege -
- emléke - végig kísér benneteket egy egész életen át.

A BARÁTI SZERETET: megint egy más érzés. Nem testvér, nem rokon, mégis ezer szállal kötődik egymáshoz két, nem vérszerinti ember. Az érzés kialakulásához azonban sok minden kell. Legfőképpen, bíznod kell a másikban, annyira, hogy esetleg még az életed is rábíznád. Hinned kell minden szavában, tettében, gondolatában. Elvárások nélkül kell tudnod szeretni. Mellette állni az örömében, bánatában, gondjaiban egyaránt. Ha kell, tudnod kell hallgatni, ha kell, tudnod vele beszélgetni. Sokkal elnézőbbek, toleránsabbak, segítőkészebbek vagyunk a barátaink - mint néhány rokonunk - felé. A barátság azonban nem ajándék, hanem két ember szent köteléke, amelyet tetteinkkel kell kiérdemelni. Amilyen nehéz igaz, szép, nemes barátságot szerezned, oly könnyű elveszítened azt. Őrizned, ápolnod kell.

ROKONOK: Általában tényként könyveled el, vannak. Van, akit szeretsz és tisztelsz közülük, van akiről tudomásul veszed, hogy létezik. Itt már nem a vér szava dönt, még akkor sem, ha nem tagadod meg annak létét, hanem az egymással szemben álló két ember viszonya, empátiája.

A munkatársak, ismerősök, szomszédok, hasonló kategóriát alkotnak. Személyenként más a reakciód; elfogadod, elutasítod, közömbös, tiszteled és szereted, irritál, vagy éppen egy segítőkész, jó embert fedezel fel benne. Az érzések függvényében tudod szeretni, vagy nem szeretni őket.

Érdekes dolog a szeretet. Hisz mint kiderült, személyenként más-más szeretetet vált ki belőled az egyén, meghatározó a hozzád fűződő kapcsolata, annak mélysége és magassága. Tehát végeredményben elmondhatod, hogy csak önmagadon keresztül tudsz szeretni másokat. Minden adott szeretetedben ott van önmagad szeretete is. A szereteted mozgatója a lelkiismeret, a féltés, a vágyódás, az aggodalom, az elfogadás. Csak úgy tudsz tisztán, őszintén szeretni, ha békében vagy önmagaddal, a lelkeddel, a lelkiismereteddel és el tudod fogadni magad olyannak, amilyenné folyamatosan változol. A szeretet önmagad tükörképének egy formája. Az életnek viszont a szeretet a legjobb fűszere, a legszebb virága, a sója. Én azt kívánom, Neked, magamnak, mindenkinek, hogy merj szeretni velem együtt, és örülj, hogy élhetsz és ismerheted ezt az érzést.