Amint azt az őskori leletek is bizonyítják, a rózsa 35 millió éve már virágzott Földünkön (már ha hinni lehet ezeknek a felméréseknek).

Nem csoda tehát, hogy a maga mintegy 30.000 fajtájával a legbonyolultabb családfával rendelkező virágfaj. Az is természetes, hogy az idők folyamán sok mítosz, legenda és történet forgott közszájon erről a szépséges virágról.

Úgy hiszik, hogy a rózsát 5.000 évvel ezelőtt kezdték termeszteni Ázsiában. Azóta pedig se szeri, se száma a róla szóló érdekes történeteknek.

A legkorábbi ábrázolás, a Kr.e. 1770- ben készült krétai falfestményen látható, ahol egy 5 szirmú rózsaszínű rózsa bontogatja virágait. Egyiptomi sírokban fellelt virágkoszorúk egyik alkotóeleme szintén a rózsa. A hawarai piramis sírkamrájában talált koszorú Kr.u. 170-ből, olyan megkövesedett rózsákból áll, amelyeknek élő fajtái napjainkban is megtalálhatóak.

A legkorábbi írott bizonyítékot a rózsáról Homérosz eposzának az „Iliász"-nak 23 énekében találjuk. Itt írja le Homérosz még Kr.e. a 9. században, hogy a trójai királyfit, Hektort párviadalban megölő Akhileusz pajzsán egy rózsa látható. Ugyancsak innen tudjuk, hogy a halott Hektor testét rózsaolajjal balzsamozták be, és rózsát ajánlottak fel Aphrodite istennő tiszteletére is.

A mitológia szerint, amikor Aphrodité a halálosan megsebesült szerelméhez Adoniszhoz sietett, megkarcolta néhány rózsa tövise, és kiserkenő vére pirossá festette a mitikus fehér virágokat. Így változott piros színűvé a fehér rózsa.

Azóta a piros rózsa a szerelem szimbóluma.

A rózsa a római otthonok asztali díszeként is szolgált, és a ház vendégeinek illatos rózsaszirmokkal teli fürdővízzel kedveskedtek, mert azt tartották, hogy kiváló afrodiziákum, valamint remek ellenszere a részegségnek. A rómaiak vezették be azt a szokást, hogy a halott szerelmük sírjára piros rózsát ültettek, a fiatal leányokéra pedig a tisztaság jelképeként fehéret.

A rózsa szimbóluma végigvonul a vallástörténeten is. A keresztény hit misztikus rózsája a tövis nélküli rózsa, mellyel gyakran ábrázolják Szűz Máriát.

A fehér rózsa a szűz vértanúk virága és Szűz Mária jelképe. A piros rózsa Krisztus kiömlött vérének és az emberiség iránti szeretetének szimbóluma.

A középkori hermetikusok szerint az öt szirmú rózsa Krisztus öt sebét szimbolizálja, akinek a Golgotára menet vadrózsákból készült töviskoszorú volt a fején.

A középkorban rózsakeresztesek titkos társasága a rózsát a szeretet, a megértés és a megbocsátás szimbólumának tekintette. A templomok részére gyakran készült rózsa-ablak (rozetta), az eredeti rózsafüzér pedig 150 szárított rózsából készült.

A 15. századi Anglia történelméből ismert „Rózsák háborúja" a trón megszerzéséért vívott háború, melyben a piros- és a fehér rózsa a két szembenálló párt jelképei voltak.

A 17. században a rózsa már megbecsült fizetőeszközként folytatta pályafutását. Napóleon felesége Josephine szenvedélyesen szerette és gyűjtötte a különböző rózsafajtákat. Chateau de Malmaison-i kastélya mellett ma is megcsodálható a 250 fajta rózsából álló rózsakert.

A korai rózsa egyszer virágzik egy évben, így amikor a 18. század végén a kínaiak bemutatták a többször is virágzó fajtát, forradalmasították a rózsatermesztést. Megjelentek a minden igényt kielégítő hibridek, különböző színben és méretben. Virágzási periódusuk pedig változatos és ugyanabban az évben ismétlődő.

A rózsaszakértők egyik csoportja a 18. század előtti „régi", középkori rózsák termesztése mellett kardoskodik, míg a másik csoport a 18. század utáni kor „modern" kerti (nemesített) rózsáit részesítené előnyben.

A középkori rózsa árnyalatai a rózsaszín és a fehér. A vörös rózsa már Kínából érkezett. A sárga- és a narancssárga színű rózsa egy véletlennek köszönheti létét, természetes mutáció eredményeként.

Kék és fekete színű rózsa még nem ismeretes, de van egy olyan mélybordó színű, amely normális fényviszonyok mellett feketének tűnik. Ez a nemesített, törékeny fajta telt virágaival és színével hódít.