Bizonyára
mindenki ábrándozott arról, hogy képes belelátni mások gondolatába,
megálmodja a jövendő történéseket. Aztán amikor szemtől szembe
találkozik valakivel, aki azt állítja, hogy erre képes, gúnyos mosollyal
csóválja a fejét: Na persze, majd éppen ő. Hiszen ránézésre is olyan
hétköznapi, mint bármelyik ember!
A különleges képességekhez nem kell égi adottság. Még a gondolatolvasás
vagy a jövőbe látás is feléleszthető képesség, hiszen ott szunnyad
mindenkiben.
Gyerekszemmel - az aura
A gyerekek például még látják az aurát, és sokan közülük még emlékeznek
az előző életükre is. Csak hát amit mondanak, rajzolnak, mesélnek, azt a
,,racionálisan gondolkodó" felnőttek képzeletnek, gyermeki fantáziának
nevezik, és anélkül, hogy meghallgatnák, odafigyelnének rá, elkezdik
átformálni a gondolkodását: ,,Okos kislány nem mond ilyen butaságokat,
még hogy a mama feje zöld, a nagyapáé meg piros..."
A gyerek nem érti, hogy amit ő lát - a testet körülvevő színes felhőt -,
a többiek miért nem látják. Aztán szép lassan elsorvad ez a képessége,
mert nem használja, igyekszik nem is észrevenni, próbálja a felnőtteket
utánozni, hogy mielőbb maga is felnőtté váljon. Felnőtté, aki
fejcsóválva hallgatja, hogy a barátnője aurafotót készíttet, és a színes
energiafelhő olyan színű, mint amilyennek a négyéves kislánya rajzolta
minap a fejét. Ekkorra már teljesen elfelejtette, hogy egykor ő is ilyen
színes alakokat rajzolt. Felnőttként szemfényvesztésnek tartja az
egészet. És hitetlenkedve csóválja a fejét akkor is, amikor az
auraelemző pusztán ,,rápillantásból" elkezdi sorolni az egészségi
problémáit, amelyek nem a gyógyszeres kezeléstől fognak elmúlni, hanem
akkor, ha kiszakad abból a környezetből, ahol nap mint nap gyengül az
aurája, annyira, hogy már átengedi a negatív energiákat. És oda az
egészség, a boldogság.
Kommentáld!