A  NYÁR  ARANYA... 

A napraforgó (Helianthus annuus) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjában a Heliantheae nemzetségcsoport egyik legismertebb faja. Kedvelt haszonnövény, a szántóföldi növények egyike. Olajának kedvező élettani hatásai miatt gyógynövénynek számít. Ez a Magyarországon legfontosabb, a legnagyobb területen termesztett olajnövény.

Észak-Amerika nyugati feléről (a pacifikus–észak-amerikai flóraterületről) származik. Az indiánok már 3000 éve termesztették. Európába az 1510-es években hozták át, és még a 16. században átjutott Ázsiába és Afrikába is.

Eleinte dísznövénynek termesztették; kertészeti változata a dísznapraforgó (ez több faj, alfaj, illetve változat összefoglaló neve). Haszonnövénnyé azután vált, miután Bunyan 1716-ban Angliában szabadalmaztatta a napraforgóolaj sajtolásának módszerét – ez előtt Magyarországon is dísz-, illetve szegélynövénynek ültették.

Magyarországon még a második világháború után is sokáig alapvetően takarmánynövény volt. A termékváltást a nagyobb olajtartalmú fajták, majd (1975-től) a nagyobb hozamú hibridek behozatala alapozta meg. Az 1970-es évek végétől olaja keresett exportcikké vált; termőterülete 300 000 ha fölé nőtt. Ennek eredményeként termésátlaga jelentően emelkedett, és a '70-es évek első felére jellemző 1,2 t/ha után a '80-as–'90-es években 2,0 t/ha körül stabilizálódott. A rendszerváltás után egy bő évtizedre átmenetileg visszaesett, majd meredeken emelkedni kezdett, és 2004-ben már 2,33 t/ha-ral (Franciaország mögött) már a második legnagyobb volt a világon. Termőterülete a '80-as évek közepén érte el a 350 000 ha-t, majd gyorsuló ütemben nőtt tovább – a rendszerváltás óta 300 000 és 550 000 ha (jellemzően 380 000 és 470 000 ha) között ingadozik; mélypontja 2000–2001-ben volt. Az utóbbi évek 500 000 ha fölötti területe teljes szántóföldi termőterületünk több mint 10 %-a.

(Bővebben : Napraforgó-Wikipédia...)

Szuhanics Albert:  Napraforgó

Napraforgó, te szép virág, 

sugarát a nap szórja rád. 

Te vagy neki leghálásabb, 

mert a napfény leghőbb vágyad. 

Sárga arcod sosem komoly, 

ha nap süt rá, csupa mosoly. 

De ha útján tovább állna, 

te még vágysz a boldogságra. 

Felé fordítod az orcád, 

nem vesztheti fénylő voltát. 

Ragyog a te arany hajad, 

levélhangon suttog szavad. 

Amikor kis szellő lebben 

nincs virág, mely szólna szebben. 

Fényes arccal dicső imát, 

napfényt nincs, mi jobban imád. 

Mikor jönnek bús fellegek 

nem ragyog szép orcád neked. 

Árnyak fedik, sápadt, komor, 

leolvad a csodás mosoly. 

Földre tekint a szép fejed, 

arany hajad fakó neked. 

Vággyal teli sóhaj fakad 

zöld kebledből: "Süssön a nap!" 

Kibukkan a felhők mögül, 

a tüzes nap - Boldog, örül, 

feléled a napraforgó, 

sárga arca mily mosolygó!

Juhász Gyula: Vidéki napraforgó

Öreg kert mélyén láttam őt

Tikkasztó nyár fülledt delén.

A vén kert mindig naptalan

S ő csöndesen csak várt szegény.

Várta az istent, a napot,

Felé fordulni úgy akart,

De hasztalan. Magányosan

És mindig naptalan maradt.

Így néztem őt testvér gyanánt

Fájdalmasan, vén kert előtt.

Vén kert előtt fájdalmasan,

Magányosan úgy néztem őt...

Ágh István: Napraforgó

Zöld nyárson tányér sárgaréz

mérlegén fekszem mályva-ég

paradicsomföld közt lemért

lélek a súlyom semmiség

mint darázs szárnyán milligramm

virágpor megragadt arany

sugár gombostűhegye csak

de békességem súlyosabb

a mező zöld tonnáinál

mit dörgő gulya kerge nyáj

traktor nyom s leszálló madár

míg kapros kertben nő kapál

hajló Vénusz nyíló titok

óriás zöldben tűzpiros

karton parázna nyers idom

a napraforgó ráforog

szerelmesen hétszáz ággyal

közepén selyemruhásan

meddő szűz szenved magában

könny kékellik a hajában.

Aranyosi Ervin: Napraforgó

Ó, drága Napraforgó, 

ím üdvözöllek én,

a Napunk sárga fénye 

csillog szirmod hegyén.

Várom, hogy visszatükrözd, 

várom, hogy rám vetítsd.

Mosolygó Napunk fényét,

arcomon szétterítsd.

Mosolyom fénye csillog,

én is tovább adom,

szürkülni szép világom

többé sosem hagyom.

Ó, drága Napraforgó, 

köszönöm hát neked,

hogy a Nap tiszta fényét,

megoszthatom veled…