A 14. dalai láma, a tibeti buddhizmus vallási vezetője tegnap 80 éves lett.

Tendzin Gyaco a tibeti buddhizmus felfogása szerint az elődei reinkarnációjaként született e világra.

Kétéves korában ismerték el a13. dalai láma tulkujaként, vagyis újjászületéseként.

 A Dalai Láma Budapesten 2010-ben

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Tizenöt éves korában, 1950. november 17-én, egy hónappal a kínai hadsereg tibeti megszállása után lépett trónra dalai lámaként.

 Idős pár a pályaudvaron

A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja. Mikor a nénike megérkezik, megölelik egymást: 

- De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál! - szól a bácsi. 

- De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap - válaszol a néni.

A közelben álldogáló fiú, aki a barátnőjét várja meghatódik a jelenet láttán és odalép hozzájuk:

- Ne tessék haragudni, önök mióta házasok? 

- Éppen 50 éve - hangzik a válasz. 

- Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel - mosolyog a fiú. 

A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát és azt mondja: 

- Fiatalember, maga ezt ne remélje.

Ha egyszer azt mondod, hogy ekkor meg ekkor ott leszel valahol, és mégsem vagy ott, akkor csak egy mentséged lehet. Valami szörnyűséges dolog történt és elpusztultál. Mert, ha még élsz, csak egy kicsikét is, akkor is hírt adsz valamiképpen, hogy miért nem lehetsz ott, ahol várnak reád. Mert az emberi élet legdrágább kincse az idő, nem lehet pótolni semmivel. S aki másokat várakoztat, az időt lop el tőlük. Ha csak pénzt lop el másoktól, azt jóváteheti.

A lélek csendje

"A csend mindennél több, összetettebb valami. A csend szintézis, a benső én szintézise, ahol a béke, a rend, a harmónia kialakul. A benső én csendjében teremtődik meg. A csönd nem üresség, nem sivatag. Nem nyílik meg mindjárt. Az ember birodalma bent van, önmagában."

"A csend titok: Minden embernek megvan a maga titka, egy hangsúly, egy mozdulat, egy csönd. A csendben születik meg a védtelen remény. Amit keresünk életünk folyamán, a dolgok mögött rejlenek a csendben."

A csend belülről, tehát Önmagadból fakad.

A mai napon ünnepli születésnapját egyik kedves Tagunk:DÉKÁNY IDA

Kívánjunk neki minden szépet és  jót, sok örömöt és boldogságot!

Anna és a Klubtagoktól fogadd szeretettel ezt a verset:

Születésnapodra!

A jó Isten éltessen sokáig téged! 

Kívánok néked megannyi szépet, 

Boldogságot annyit mint csillag az égen, 

Szeretetben éljél és békességben! 

Jóságod ragadjon át mindenki másra, 

Kedvességed szórd szét az egész világba, 

Kerüljön el mindig messzire a bánat, 

Szeretnénk így látni mindig csak vidámnak! 

Egész életedet ragyogja be a szépség, 

A baráti szeretet, a hűség és a féltés! 

Kívánom, hogy ne szenvedjél semmiből sem hiányt, 

Kerüljön el a betegség és legyél mindig vidám! 

S ha az élet viharában a bánat mégis megtalálna, 

Számíthatsz majd mindig a sok jó barátra! 

Számíthatsz ránk mindig, bármi is érjen, 

A jó Isten téged sokáig éltessen!

Menj bátran, minél mélyebbre az erdők közé.

A fák alatt itt-ott látod még a harmatot, ahogyan megcsillan a fűszálak hegyén.

Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak ma is, mert annyi sok embernek marad még zárva a szíve a szép előtt.

És ahogy mégy, céltalanul, egyik tisztásról a másikra, valahol megleled az Angyalok Rétjét.

Nem tudod, hogy ez az, mert az Angyalokat nem láthatja a szemed.

Csak annyit érzel, hogy csodálatos.

Ne vesztegesd az életed olyan dolgokra, amiket nem tarthatsz meg.

Bízz az Életben. Csak akkor leszel képes elhagyni a "tudást", csak akkor tudod félretenni az elmédet, ha bízol.

A bizalommal pedig valami óriási dolog tárul fel előtted.

Akkor az életed többé nem közönséges élet: Isten teljesen feltölt és eláraszt.

Amikor a szív ártatlan, a falak pedig eltűntek, összekapcsolódsz a végtelenséggel.

Nem érzed magad becsapottnak; nincs semmi, amit el lehetne tőled venni.

          GONDOLATOK

Fejér Gizella

Gondolatok kavarognak agyamban

Lángok csapnak a magasban

Szemek tűze égig érnek

Kezek érintése földben gyökereznek

Egymásban fonodó fák

Nem jut be a napsugár

Föntről nézve oly kevés

Érezni a szellő hűvös leheletét

A tűzfény szikrázó üzenetét

A pók hálóját kidobja

Egy röpke pillanatra behálózza

Mint kigyódzó indák, tested körben fonják

A fényre eső ékes léptem

Hová vezet e keskeny ösvény

Oly gyorsan fútnak át agyamon

Mint sűvitő szelek a kopár falon

Az idő nem szab határt

Irányitja az élet folyamát

Éjjeli gyötrelem ,kinszenvedés

Nincs korkűlömbség nincs vagyon

Nincs tisztelet ,nincs érintett vágy

Mint befagyott tó szükkörben zár .

A virágok minden korban a nőkhöz, szépséghez, költészethez,
érzékiséghez kapcsolódtak. Buddha egy hajnalban nyíló lótuszvirágból
született, ami az életet szimbolizálta. A lótuszvirág az életet adó víz
felszínén lebeg, míg gyökerei a földbe kapaszkodnak. Szirmai a nap első
sugaraival kinyílnak, hisz a lótusz az örök szerelem jelképének, a
napnak kedvese.
A muskátli azt mondja: béke veled, a sárga nárcisz lovagiasságot mutat,
a nefelejcs pedig hű marad nevéhez.