Egy kis virágban benne van a természet
Ó Barátom mit is tudnék adni néked
A kert összes virágát
A nap fénylő aranyát
A zengő madár dalát
A fű selymes illatát
A gyümölcs pirosságát
A szőlö mámorát
A kert gazdagságát
Szívünk tisztaságát

Mert ki szereti a természetet
Annak nem fárasztó a munka
A rügyek fakadását hallja
A virág kinyílását várja
A gyümölcs érését látja

Mind-mind az Ő munkája
S kinek lelkében kinyílik a harmónia
Zene fülének a természet szózata
Barátok is így találtunk egymásra
Így örülünk minden kis virágnak
Lelkünk vigad Isten áldásának

2OO6."Keresztre feszítve"c.kötetemből
Dáma Lovag Erdős Anna

Drága Annám ide értem.

A háztartástan könyve

Napjainkban elárasztanak minket a kívánatosnál kívánatosabb borítójú szakácskönyvek és a tévéadók népszerű főzőműsorokkal buzdítanak a konyhai művészet elsajátítására. Mindenki ismeri a kézzel facsaró, gyúró, kavaró Jamie Oliver, a zűrős életű Nigella vagy a szabados szájú Gordon Ramsay nevét. De vajon hányan hallottak Mrs. Beetonról? Pedig nincs angol konyha, nincs angol háztartás, ahol ne lenne fellelhető az ő alapműve.

Végre itt a nyár, és kertészkedni mindenütt lehet, akár az ablakba helyezett néhány virágcserép is elég hozzá. A virágokon kívül ne feledkezzünk meg a fűszernövényekről sem, amelyek csodákra képesek. Most a memória legjobb barátját, a rozmaringot vesszük górcső alá, de említést teszünk az éppen virágzó, és szintén hasznos tulajdonságokkal rendelkező levenduláról is.

A népi gyógyászatban évszázadok óta ismeretes, hogy a rozmaring segíti a jó emlékezőtehetség fenntartását.

Brindisiben született 1559-ben, Liszabonban halt meg 1619-ben. Velencei katolikus áldozópap, egyháztanító, kapucinus rendfőnök volt. Diplomáciai állásokat töltött be a bajor, osztrák és spanyol udvaroknak. Nevét a törökök elleni háborúkban tette ismertté, részt vett az 1601 október 11-i török elleni székesfehérvári győzelemben mint tábori lelkész. 1881-ben avatták szentté, 1959 óta egyháztanító.

Néhány évvel ezelőtt történt az egyik előkelő szálloda fényesen kivilágított termében. Egy előkelő, gazdag ifjú vacsorát adott barátai tiszteletére. Finom ételek és borok kerültek az asztalra és jó hangulat uralkodott a vendégek között. A vacsora végén felállt a vendéglátó ifjú és így szólt a jelenlevőkhöz:
Kedves barátaim! Azért hívtalak ma össze titeket, hogy elbúcsúzzam. 

Azt gondoljátok, hogy gazdag vagyok, pedig tévedtek. Alig kaptam valamit az atyai örökségből.

Imádkozom egy szebb világért, 
amit a gondolat teremt. 
A fénylő Napom sugaráért, 
fénye járja be lelkemet. 
Imádkozom teérted, s értem, 
legyen itt végre szebb világ! 
Váljak jobbá, mint eddig éltem! 
Ezért mondok egy szép imát. 

Tengernyi ember él e földön, 
s élhetnénk mind, mind boldogan. 
Ne legyen létünk puszta börtön, 
szabaddá váljunk oly sokan. 
Mit is jelent szabaddá lenni? 
Ne tartson féken félelem! 
Akarjunk újra naggyá lenni, 
lépj be a fénybe énvelem! 

Imádkozom.

Mikor én iskolás gyerek voltam, de sok szép lepkét fogtam!

Egyszer valami erdőkerülő vetődött a házunkhoz. Eldicsekedtem neki egy gyönyörű pillangóval.

- Nem sokat ér ez, öcsém, míg meg nem szerzed hozzá a pillangókirályt is.

Majd kőbálvánnyá meredtem, úgy elszomorodtam.

- Milyen az a pillangókirály? Sose hallottam én ilyenről, könyvekben sincs lerajzolva.

- Hja, öcsém, nem is ösmerik ám azt a könyvcsináló urak. Én magam is csak egyszer láttam életemben, pedig én az erdőben öregedtem meg.

Hihetetlenül dühös és csalódott voltam a kiscsikó miatt, aki összegömbölyödve lapult az istálló sarkában, ahol két nappal azelőtt világot látott. A szülés rendkívül nehéz volt az anya számára, s az állat a végén az erős vérzés miatt elpusztult. Sajnáltam a kiscsikót, mert egyedül volt a világban és nem volt anyja, aki megmutathatta volna neki, miként váljon igazi lóvá. A születése után három nappal még mindig nem volt hajlandó elhagyni biztonságos fészkét.

Isten legszebb alkotása: Ézsaiás. 43, 6 - 7.

A világot teremtő Isten, csodálatos teremtményeinek egyike, az emberiséghez intézett egyetlen levele, a Biblia. Amely első lapjától az utolsóig telve van, az ő ajándékainak sokaságával. És a megszámlálhatatlan alkotásai között, a legszebb és legcsodálatosabb, a bűneset előtti ember. Erről tudósít minket, Ézsaiás próféta, könyvének 43-ik fejezetében, a 6 - 7 versben: ,,Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat, a föld végéről, mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam" Amikor ezeket a verseket elolvastam, lelki szemeim előtt megjelent, Istennek legszebb, legcsodálatosabb alkotása, a bűntelen és hibátlan, tökéletes ember!