Már naplemente volt,
Amikor a nap táncolt.
A nap fénye a tenger víztükrén járt,
S a víz magával ragadta a fénysugárt.

Ahogy a hullámok törnek elő a mélyből,
Úgy szakadnak ki a sötétségből.
Homokszemek milliói lepik el a partot,
Mint megannyi minta a pajzsot.

Az ég rózsaszínben pompázik,
S ez a szín szinte sziporkázik.
Sirályok hada repül át az égen,
A nap őrjítő fényében.

A nap, mint egy fényes tányér,
A tenger meg, mint egy tánctér.
Olykor egy hal ugrál ki a vízből,
A gyönyörű édenkertből.

Andrew Matthews – Élj vidáman!

A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni. Olyan ez, mint otthon rendben tartása – meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet ki kell dobni. Az egyik ember a szép kilátást veszi észre, a másik a koszos ablakot. Te választod meg, hogy mit látsz és mit gondolsz.

Kazantzakis egyszer azt mondta: “Ecseted és festéked van. Beléphetsz a menyországba, ha megfested. 

Mint egy virág, olyan vagy,

oly tiszta, szép, szelíd.

Elnézlek, és szivemhez

a bánat közelít.

Kezem véd könyörögve,

meghallgat tán az ég:

ilyen maradj örökre,

ily kedves, tiszta, szép.

Heine

Richard Eberhart: Túltenni a fákon

Nem lehet túltenni a fákon. Nem hiszem. Mind

Legalább olyan százéves-természetű, és

Huszonöt métert markolnak a levegőbe a partról.

Olykor eső feketíti a törzsüket; olykor a hó

Nehezül ágaikra; olykor a szél reccsenti őket,

Földre rántja nagy karjukat; olykor csöndesen állnak,

Teliholdban, a lopózó őszt fogadják. És élőbbek,

Mint a mi megszemélyesített természetünk.

Mi: változunk. De ők mintha így szólnának: Állok,

És engedek, hajlok, moccanok, ha kell,

Évszakonként-hogy.

Néha jól esik a csend,

Magammal lenni idebent.

Hogy meghalljam én ki vagyok,

Nem bántják fülem földi szólamok.

Ilyenkor a nyugalom szívemre terül,

Nem fáj a nincs, az egyedül.

A mindenség apró porszemét képezem,

A világgal együtt fel-fellélegzem.

Megáll a föld, óra nem forog,

A semmi, a minden-egyben vagyok.

Kihunyó lámpafény, ragyogó csillag,

Apró ember: ki megannyi érzéssel bírhat.

Néha jól esik a csend,

Rendet, tisztaságot megteremt.

AMIKOR A HIT MEGVÁLTOZTATJA A BIOLÓGIÁT

Tudtad, hogy megváltoztatható az emberi test biológiája a hit erejével? A placebo olyan anyag vagy eljárás, ami az érintett tudomása szerint változtatni képes bizonyos tüneteket vagy külső-belső testi észleleteket, ám valójában nem bír az e változásokhoz szükséges farmakológiai vagy specifikus hatással. Bizonyos esetekben egy placebo kezelést követően szubjektív és/vagy objektív javulás áll be az egészségi állapotban.

Ne dobjuk ki a citromhéjat!

A citrom az egyik legnépszerűbb, legtöbbet használt gyümölcs, mellyel ízesíthetjük az ételeinket, süteményeinket, italainkat. A citrom héja is kellemes aromát ad az ételeknek, de emellett számos más dologra is felhasználhatjuk, például megszépülhetünk a segítségével.

A citrom jellegzetes illatát és aromáját a benne található illóolajoknak köszönheti. Ezek egy jó része a héjban található, ezért ne dobjuk ki a maradék citromhéjat, hiszen a levegő illatosításán, frissítésén kívül számos egyéb dologra felhasználhatjuk.

Van egy történet az egypetéjű ikrekről. Az egyikük tántoríthatatlan optimista, aki szerint az élet igenis habostorta. A másik viszont megkeseredett pesszimista, aki hangoztatta, hogy a Murphy törvénye csöpög az optimizmustól. Szüleik a fejüket csóválták, és mindkettőt pszichológushoz vitték.

A szakember azt tanácsolta, hogy próbálják kiegyensúlyozni a két gyermek személyiségét.

– A legközelebbi születésnapjukon külön-külön szobában bontassák ki velük az ajándékaikat!

Szívünkből

  Ha nagy leszek anyám... fiad ígéri néked:

Nagyon, nagyon boldoggá foglak tenni téged.

Teérted dolgozom, örökké, szakadatlan,

Hogy visszaadjam azt, amit tetőled kaptam...

Ha nagy leszek anyám : tied lesz napom, éjem,

Hogy régi mosolyod orcádra visszatérjen,

Hogy eltüntessem rólad én a gond-keresztet,

Mely fáradt szép szemed alatt megbújva reszket...

Ha nagy leszek anyám, csak érted fogok élni!

Becézni foglak és a szellőtől is védni,

Hogy megháláljam lelked rám hullott csodáját,

Hiszértem szenveded az élet Golgotáját...