Fésűs Éva

Szeptemberi szomorúság 

Valaki titkon oltja a fényt.
Valaki búsan jár a mezőkön,
lankad a mályva, halkul az ének,
valaki oltja a fényt.  

Valaki titkon szívja a bort.
Szökik a szesz e pincevilágból,
apad a szívünk, csöpp csodahordó,
valaki szívja a bort.  

Valaki titkon törli a színt.
Sárgul a lomb és sápad az arcunk,
ráncosodik már körte az ágon,
valaki törli a színt. 

Valaki titkon lopja a dalt.

Tóth János
Már vége a nyárnak

Izzó vörös szív a nap, a reggeli ég tövén
Lüktetése megcsillan a föld harmatos kövén.
Őszi ruhát hullató színes tarka fákon

Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon.
Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva
Reménykedve föl-fölpillant, a nap melegét várja.
S lám az erdő túlsó végén nyújtózik a pirkadat
A sötétség szertefoszlik, híre-hamva sem maradt.
Virágszirmok nyílnak méhek, lepkék szállnak
Utolsó kortyát isszák, az elmúló nyárnak.

Az unokám aggodalma

Már rég figyellek nagyapa,

Hogy lehetsz olyan ostoba?

Nem tudod, hogy miért nem barát

A farkas és a Piroska?

Meg hogy a boszorkány

Miért készül Jancsit megenni…

Légy figyelmes mikor olvassa

Mindezt az óvó néni.

Most már nincs páni félelem,

Határoztam, s nem csoda,

Hogy egy szinten legyél velem

Elviszlek az oviba.

Figyelmesnek kell majd lenni

Mert azt úgy kell kezdeni,

Minden előkészületen

Mesét mond az óvó néni.

Ma hazafelé vonatoztam és ugyanolyan útnak indult mint az összes többi

                NAPSUGÁR

Fejér Gizella

Mikor kezed kezemhez ér ,

Száll a mosolyod én felém ,

Felnézek az égre arccal a nap felé ,

Arcom piros pozsgássá perzseli ,

Mint lángok ágyában szúnyadó izzó parázs ,

Ég a testem szivem csak úgy kalapál ,

Szemedben nézek látok egy csillagot ,

Mint sötét éjben lehulló fény rám ragyog ,

Emeld te is arcod az ég felé ,

Fogd te is az én kezem  kezedben ,

Szorossan magadhoz ölelve,

Hogy érezd a szivem melegét .

Egy napon a király és az ő szolgája,( aki minden körülmények között, amikor az uralkodónak rossz napja volt azt mondta, „Királyom ne legyél kedvetlen, hitetlen, mert amit Isten csinál az mindig tökéletes, hiba nélküli és jó.”) elmentek vadászni.

A vadászat során egy állat megtámadta a királyt, aki csak annak köszönheti az életét, hogy a szolgája megölte a bestiát, ezzel megmentve őt. Igen ám, de az egyik ujját elvesztette az uralkodó a harc alatt.

Tükör

Sokszor nem akarjuk megismerni az igazságot, félünk tőle, nem merünk szembesülni saját hibáinkkal, gyengeségeinkkel. Mástól várjuk a megerősítést, a segítséget, és sok esetben a kérdéseinkre a válaszokat is, sőt elvárjuk az irányítást is. Félünk a dönteseink következményeitől, és már  nem tudunk másokra mutogatni, másokat hibáztatni. Ekkor már rossz érzés  tükörbe nézni ,s látni a hiányosságainkat. Rossz dolog szembesülni ezekkel, pedig csak akkor tudunk, és akarjuk a változást, ha rálátunk a gyengességeinkre.

  Réges-régen állt egy hatalmas almafa egy házikó kertjében. A kisfiú, aki itt élt a szüleivel, minden nap kijött, hogy játszhasson alatta, körbe-körbe szaladgált, felmászott rá, letépett egy almát róla, megette és lefeküdt a fa árnyékában pihenni.

Nagyon szerette ezt a fát, szeretett vele játszani. Telt-múlt az idő, a kisfiú felcseperedett. Többé már nem rohangált, nem játszott a fa körül, nem mászott fel rá.

Egy napon a fiú visszatért a fához és látta, hogy az szomorú.

'Minden ember egy másik csillag. Sőt, egy másik naprendszer. Nincs olyan csillagközi utazás, amellyel fölfedezhetnéd a másik embert. Érezni a bőrével, hallani a fülével, nézni a szemével lehetetlen, mert ő egészen mást érez és hall és lát, mint te. Minden más benne.
Hiába a barátod. Hiába a szerelmed. Hiába a gyereked. Bár minden teremtett emberben Isten lelke él, de egy egészen más kalandban van benne, mint a tiéd - minden ember egy külön univerzum.