Wass Albert: Őszi hangulat

Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázsintésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér!

Hirdessük,hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!

Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más;
hogy ezután is lehet élne,
hogy tréfa csak az elmúlás!

ÉGBENYÚLÓ HEGYEK ALJÁN…

Mikor egyedül vagyok és elmerengek nagy ritkán, felidéződik bennem az első világháborús katonadal „Égbenyúló hegyek alján, havas éjszakákon, Szomorúan áll a honvéd az orosz határon”. És akaratom ellenére orosz filmkockák peregnek emlékezetemben Szibériai havas tájakról. Az operatőr jóvoltából zúzmarás sűrű erdő közt kanyarog a végtelen út Vastag hó, borít mindent és a fagyos úton, hallatszik a lovak patáinak ütemes dobogása és repül a trojka.

Reggel óta ülök a parton
és nézem a hullámokat.
Mint csendes őrült, szakadatlan
fecseg a víz, nő és kicsap,
aztán függönyként lezuhog
a szirtről, ahol heverek,
és rögtön új rohamra indul
s játékát sohsem únja meg.
 
Minden percben vagy tizenötször
idehabzik a végtelen,
sebezhetetlen ölelése
ugrálva fut a köveken;
mint az idő, oly óriás
és oly puha az ereje,
nézem és oly kicsi vagyok, hogy
csak játszani tudok vele.
 
Hát játsszunk tovább, moss körül,
tenger, te hánykódó idő,
lüktesd föl rám perceidet,
örök-eleven temető;
az óra reggelt és delet
mér ki, tegnapot s holnapot:
saját magadban ringva te
az öröklétet mutatod.

Mese az őszről

MESÉK AZ ŐSZRŐL

Az őszi szél a fák lombjába mar,
a föld színét festi a rőt avar.
Levetkezett fák - látom - szinte fáznak,
behódolnak az őszi elmúlásnak.
Csalóka ez a bús, komor halál.
Színes, akár egy őszi karnevál.
Művész se tudna szebbet festeni,
harmóniája csodás, isteni.
A természet szép álmokat kíván,
altató csókja  elbűvöl talán.
Suhanó szél hűvösen búcsút int,
s várjuk a langyos, új tavaszt megint. 

      MAJDNEM SZOMORÚ VASÁRNAP 

Hidd el Balázs,nagyon megbántam akkor,hogy elmentem a bátyámhoz.Azt nem értem,miért hívott,ha tudta,hogy nem fog várni..Viszont ő sem sejthette előre,hogy a potrohos mestere leitatja a születésenapján.Veled szerettem volna inkább találkozni azon a vasárnapon,mert olyan hangulatban voltam amit le kell vetközni.Gondoltam egy utazás helyreráz,egy jó társaság,de nem egy ilyen rondán részeg mint a bátyámé,ahol csak piáról,kurvákról és szexuális taktikákról dumáltak.Nem tudtam alaposabban bekapcsolódni a beszélgetésükbe,csak szívtam magamba a szaftos meséket,habár nekem is van némi kisérletem és kevés gyakorlatom ilyen téren.De hol álltam én mellettük?