Liza,16 éves

Szeretném leírni a történetemet. Az én történetem 8 éves koromban kezdődött...egy átlagos nap volt Itt voltak az ismerőseink..a felnőttek kicsit többet ittak..főleg az apám. Bejött a szobámba,én már alváshoz készültem Emlékszem benyúlt a pólóm alá, és a nemi szervemet fogdosta.. Levette rólam a bugyimat... Nem tudtam mi történt,és miért csinálta ezt,de azt hittem nem csinálja többé.

Tévedtem. Eltelt egy kis idő,és újból csinálta.

Némethné Mohácsi Bernadett-

Ősz éneke

Hallgasd az ősz dalát, ahogy a fákkal énekel,

ahogy halk lépésekkel átsuhan a ház felett,

ahogy magával hordja az elhullott életet,

s otthagyja neked létét, a szomorú falevelet.

Hallgasd, mit susog a szellő szőtte lágy zene,

amit mond, az nem más, mint saját élete,

színekben pompázó falevél halk nesze,

erejét végleg elhagyó ősz éneke.

Elmondja virágzó ifjúsága fénykorát,

tündöklő napsütésben megkopott életet,

árnyékában szőtt szerelmek szép szavát,

az évszakok járta, örök földi életet.

Móra Ferenc: A három pillangó

 Volt egyszer három pillangó: az egyik sárga, a

másik veres, a harmadik fehér. Vígan játszadoztak

hárman a verőfényes mezőn. Hol ezen, hol azon a

virágon táncoltak, s szinte fáradhatatlanok voltak

nagy örvendezésükben. De hirtelen nagy zápor

kerekedett.

 Haza akartak repülni, de a ház ajtaját nem tudták

kinyitni, s az eső mind jobban s jobban szakadt.

Elvergődtek hát a sárga és veres csíkú tulipánhoz, s

így könyörögtek:

− Kis Tuli!

Horgas Béla: Madaras néni meséje

Madaras Néni Ősz Anyó barátnője, s persze láthatatlan, mint a tündérek, manók, óriások és más effélék - vagyis nagyon kell figyelnie annak, aki mégis látni akarja. Lerajzolni könnyebb, bár az sem könnyű, mert Madaras Néni furcsa néni. Elég, ha a külsejét nézed, a zöld kesztyűs kezét, amellyel kampós botot lenget (az egyikkel) és bőrtáskát lóbál (a másikkal). Kék harisnyanadrágos lábain nincs cipő.

Törő Zsóka:

Örök körforgás....

Nézz körül a természetben,

festő nem alkothat szebben,

ezer csoda körülötted,

Uram, jó, hogy teremtetted!

Alszik télen fű, fa, virág,

tavasszal virul a világ,

nyáron fürdesz hűs habokban,

ősszel sétálsz rőt avarban.

Nappalokat éjszaka vált,

vágyó lelkünk fényért kiált,

megpihen az erdők csendjén.

Változunk, ez így van rendjén.

Megszületünk, növekedünk,

erőteljes ifjak leszünk,

aztán jön a leszálló ág...

Kun Magdolna: Ma este...

Ma este pillangó leszek kedvesem

és összegyűjtöm az ég bíborfény-porát,

hogyha nem gyúlnának tűzszikrák az éjben,

szárnyaimon lásd a csillagragyogást

Ma este hozzád szállok észrevétlenül

s körbetáncollak egy villanásnyi percre,

hogy a pillekönnyű mozdulatok élet-szépsége

minden fájdalmadat párnád alá rejtse

Ma este én leszek a szó, a mese és a vers,

a felkacagó szép-ábránd ajkad szegletén,

s az a szívalakba fűzött szivárványos könnycsepp,

mely ott álmodik csodát szemed kék színén

A nő olyan, mint egy teástasak. Nem tudhatod, milyen erős karaktere van, míg bele nem mártod forró vízbe.” – Eleanor Roosevelt

„A szépsége megragadja a figyelmed, viszont a személyisége magával ragadja a szívedet.” – ismeretlen

Aranyosi Ervin: Üres kézzel jövünk - megyünk!

Mikor a Földre érkezünk,

nagyon üres mindkét kezünk,

s mikor a Földről távozunk,

csak annyink lesz, amit hozunk.

Ezért ne is gyűjts kincseket,

a kincs, s vagyon mind itt reked!

Csak lelked lehet gazdagabb,

ha jól érezted itt magad.

Mi a tiéd e létben itt?

Ha vannak szép emlékeid!

Azt nem veheti senki el,

s viszed, ha egyszer menni kell!

Élményeid a kincs csupán,

időd ne vesztegesd bután,

élvezz ki órát, perceket,

örömmel töltsd fel lelkedet!