A mesék azt mondják, hogy a virágtündér így működik:

Ha beteg a rózsa, odarebben fölé, elfelejti, hogy tündér, belebújik a rózsába, és rózsává válik.

Így aztán átéli, hogy mi bántja, mitől beteg, s meg is tudja gyógyítani.

Az igazi megismerésben van valami tündérszerűség.

Müller Péter

Képzeld el, hogy megnyertél egy versenyt, s a nyereményed az, hogy a bank minden reggel 86 400 eurós számlát nyit a nevedre.

Ám mint minden játéknak, ennek is megvannak a szabályai,

pontosabban két szabály van:

- az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el,

este visszaveszik tőled; csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik nap számlájára; csak elkölteni lehet...

de másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre,

rajta ismét az egy napra szóló 86 400 euróval;

- a második szabály, hogy a bank előzetes figyelmeztetés nélkül bármikor véget

vethet ennek a kis játéknak; akármelyik pillanatban közölheti, hogy kész, ennyi volt, a számlát lezárják, és nem lesz folytatása.

Egy koldus ült az út mentén, több mint 30 éven át. Arra megy egy idegen.

- Adna egy kis aprópénzt? - motyogta a koldus, és gépiesen tartotta oda kalapját.

- Nincs mit adnom -felelte az idegen.

Majd megkérdezte:

- Min ülsz?

- Ó, ez csak egy régi láda. Amióta az eszemet tudom, ezen ücsörgök itt.

- Belenéztél már valaha is abba a ládába?

- Nem. Minek is néztem volna? Nincs benne semmi. Nézz csak bele!

A koldus nagy nehezen fölfeszítette a láda tetejét.

Horváth Imre: Színek a palettán

(Zöld)

A tűnt remény eldobta, s most az árnya

lágyan simul virágra, fűre, fára.

(Rózsaszín)

Gyöngéd, akár a neve: mint a rózsa.

A földön nincs is keresnivalója.

(Sárga)

Hivalkodik, hogy a Nappal rokon:

Meglestem őt porladó csontokon.

(Szürke)

Rátaposok, és ő az út porában

elém borul. És csókolja a lábam.

1940

Horváth Imre:  Porszemek

1. Kánikula

Megint elájul a táj,

hever elomolva,

s újra az esőre vár,

hogy őt fellocsolja.

2. Meglátod

Feszül az ég kékje,

feszül szakadatlan,

meglátod a semmit,

ha majd szertepattan.

3. A kavics

A kavics felpattan

minden apróságra,

s épp e mozdulatban

látszik aprósága.

4. A szellő

Úgy csattog a szellő,

mint a csacska gyermek,

a szavára mégis

felnőtt fák figyelnek.

5. Porszemek

Hentereg a széllel

a porszemek száza,

de azért egyetlen

porszem sem parázna.

ÁLOM VILÁG

..Fejér Gizella ..

Kívánom a lehetetlent

Hogy mindenhol megjelenjek,

Bolyongjak a nagyvilágban

Felszálljak a magasságban,

A csillagokra a hold szárnyára,

Onnan nézzek a sötét mélyben

Hogy valamikor ott is éltem ,

Ingadozok-zuhanok

Álmaimból felriadok,

Szívdobogva rettegek

Az álmaimtól megijedek,

Hogy felszálltam a fényes égre

Onnan  nézek le a sötét földre,

És most bámulom a sziklákat

A lombtelte hegyeket,

Szájat tátva bámulom a tarka köveket,

Látom magam a nagy rengetegben,

És látom, mintha hangyák nyűzsögnének,

Hordanak, mintha valamit épitenének,

Építik a csúcsokat a magasság felé,

Építik a vágyukat a csillogó ég felé .

Aranyosi Ervin: A barátság gyógyít

Ha van egy igazán kedves, jó barátod,
kivel találkozhatsz és örülsz, ha látod,
kinek elmondhatod, mi a szíved nyomja,
aki odafigyel, kinek van rád gondja.

Aki szeretettel, sérült lelket ápol,
aki minden titkot megoszt önmagáról,
kivel együtt lenni felemelő érzés,
huncutkodni kicsit, az is nagy kísértés.

Ki a lelked érti, s gyakran felvidítja,
ki a bánatodat messzire hajítja.
Kinek kedvessége rokonlelket hordoz,
ilyen barát mellet, nem kell neked orvos!

Vitéz Ferenc: Boldogság és annak madara

Nem biztos, hogy kék

Nem biztos, hogy madár.

Nem biztos, hogy boldogság.

De felröppen az égben, s folytatja útját a levegőben,

és a legnagyobb hiányérzet legapróbb kielégülése

is képes megteremteni ezt a

- csupán pillanatokban mérhető-szárnyalásra késztető állapotot.

A tibeti mesék között bukkanhatunk hasonlóra.

"az emberek éheztek, fáztak, és nem tudták, milyen az: boldognak lenni"

A boldogság madara énekel, hangjaival teremteni tud.