Este van, este van: kiki nyúgalomba!

Feketén bólingat az eperfa lombja,

Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,

Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.

Mintha lába kelne valamennyi rögnek,

Lomha földi békák szanaszét görögnek,

Csapong a denevér az ereszt sodorván,

Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:

A gazdasszony épen az imént fejé meg;

Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,

Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.

Ahogyan zuhannunk , le le a szerelem Tengerében

Somogyi Imre: HAZAFELÉ

Alkonyodik... lassan, csendben

Sötétedni kezd a táj,

A mezőről, domboldalról

Hazafelé megy a nyáj.

Elől halad a jó pásztor,

Utána megy a sereg, -

Kicsi bárány az ölében...

Nézzétek csak, emberek!

Jó pásztorunk: az Úr Jézus,

Aki szeret bennünket,

Zöld mezőre, kies helyre

Terelgeti lelkünket.

Ő megy elől, mi utána,

Ölbe vesz ha fáradunk,

Földi zajból nyugalomba:

Hazafelé ballagunk...

Bohony Beáta: Figyelmeztetés

Kezedben te nem tarthatod

sem a mád, sem a holnapod.

Mit megláttál, hogy hiba volt,

s ha ruhádra rákerült a folt,

keresd fel Mestered vele,

mert mindent eltöröl szerető szíve.

Ne járj arra, hol elestél már,

mert magadban bízva csak veszteség vár.

Utólag mondott szavak halmaza

nem feledtetik, elhangzott: ne menjél oda!

Gondold át: mit mondasz, teszel,

mert életed mindenről énekel.

Van Urad és Mestered,

Ki elé bátran viheted

mások gondját-baját,

hogy megtalálják az Ő útját.

Balesetnek álcázva

Bob megigazította a nyakkendőjét. Már fél óra sem volt a házibuli kezdetéig. Gondterhelten ült a heverő szélén. Nem szerette az efféle felfordulást.

Suzy, a felesége mennyire más! Ő mindenkivel hamar össze tud barátkozni. Nagyot sóhajtott, mert eszébe jutott, hogy egyik legjobb barátja, Jim az utóbbi időben nagyon is sokat legyeskedik Suzy körül.

- Kész vagy, drágám? - zökkentette ki Bobot keserű gondolataiból a felesége hangja.

Tatiosz

A bölcs észrevehetetlen: tudásával nem hivalkodik, csak érezzük jelenlétét; mértéktartó: mélységeit nem herdálja kis dolgokra; szerény: e mélység számára, akár egy vízcsepp; méltósága senkit nem bánt: nem örül, ha ünneplik, és nem fáj neki, ha gúnyolják; természetes, akár a felkelő nap: tudása tiszta égbolt, melyet nem zavar a felhők átvonulása; hallgatással többet ér el, mint száz beszéddel: nem szava, hanem lénye a példaadó; élő tükör: ha a szemébe nézel, megpillanthatod a mindenséget; ajtaja mindig nyitva áll: ha belépsz rajta, kitárul előtted a világ.

OÁZIS...TE ÉS ÉN A HOLDFÉNYBEN...

Pajzán álom szállt rám az éjjel,
A tó vize táncolt a holdfénnyel,
Te és én a holdfényben fürödtünk,
Rózsaszínű köd szállt körülöttünk,
Ajkunk összeért, testünk rezzenéssel válaszolt,
Forró érzés járt körbe mindent, s rajtunk áthatolt,
Perzselő ajkad megégette számat,
Ennél jobb érzésre soha sem vágytam,
A hold fénye szikrázott gyönyörű szemedben,
Azon nyomban éreztem, hogy beléd szerettem,
Testünk izzott a vágytól, mint milliónyi parázs,
Ez számomra több volt, mint csoda ez maga volt a varázs.

Beszélő fák

Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:

- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.

A második fa is elmondta vágyát:

- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát.

Móra Ferenc:  November-est

1911

Amit gondatlan ifjuként

A hajnal hinte széjjel,

Mind összeszedte már a fényt

Az est fukar kezével.

Az árnyék barna pókja

Lomhán kapaszkodik föl a falon,

Már nyolcra jár az óra,

Gyerünk aludni, édes angyalom!

Pilláid sűrű erdeje

Szemednek kék tavára

Rég fátyolos homályt vete,

Le-lesimulva raja.

Szegett szárnyú madárkám,

Fejed bágyadtán nyugszik vállamon,

Orcád hűs, mint a márvány -

Gyerünk aludni, édes angyalom!

"Nemet tudni mondani, nemesit"

Hétről-hétre fedezitek fel azt a fényességes Istennőt aki ott ragyogott mindig is Bennetek.

Hétről-hétre egyre jobban látjátok,hogy az út,bár kicsit rögös,de meg lehet érkezni valódi Önmagatokhoz.

Le lehet tenni az álarcokat amelyeknek viselése már kényelmetlen,mert hazugságok súlya nehezedik rá.

Hazugságoké amelyekkel elsősorban Ön-magodat csapod be.

Hétről-hétre fedezitek fel,hogy:

"Önmagamnak lenni biztonságos" szeretők és szerethetőek vagytok,ha nyitjátok a sziveteket,ha felismeritek,hogy szabad,

sőt néha elengedhetetlen kimondani,hogy NEM!