Tudod, a barátság nem a külsőn múlik!
Elkísérhet minket az életen túlig.
Szívünkbe íródik, szeretet fényével,
és semmi sem ér fel, édes melegével.
Jó lenne figyelni, és jó példát venni,
állatok módjára, őszintén szeretni!
Mert ez a szeretet emberek közt ritka,
bizalomra épül a barátság titka! Soha sincs mögötte önző, ártó szándék,
mert a jó barátság, igazi ajándék!
Felemelő kapni, és jó érzés adni,
hosszú éveken át barátnak maradni.

Péntek 13.

 

A világ egyik legelterjedtebb babonája a péntek 13 -ától való félelem. Dan Brown, amerikai művészettörténész, tanár és regényíró 2003-ban megjelent és nagyon gyorsan rekord olvasottságot elért világhírű regénye ,,A da Vinci-kód" hívta fel a figyelmet arra a hiedelemre, hogy 1307. október 13-án, pénteken végeztette ki a nagyhatalmú Templomos Lovagokat IV. Fülöp francia király. A történet részletes bemutatása előtt azonban néhány példát is megemlítenénk arra vonatkozóan, hogy részint a péntek, részint a 13-as szám baljós jellege milyen régi gyökerekre nyúlik vissza.

Komáromi János: Kívánságaim...

 

Mosolyogj az égre, hogy a nap sugarában megláthassalak...

Nevess a szélbe, hogy amikor arcomhoz ér megérezhesselek...

 

...és gondolj rám, hogy érzéseink találkozhassanak...

 

 

"Minden jó könyv olvasása olyan, mintha elmúlt századok legderekabb embereivel, kik e műveket írták, beszédbe ereszkednénk, mégpedig válogatott beszédbe, mert csak legjobb gondolataikat közlik velünk."

 

René Descartes

 Utassy józsef: Kiscica, meg a gombolyag

 

Világgá gurul a gombolyag

 

nagymama öléből, kiscicám ugrik,

hopp! -szalad, nyakon csípi

az ágy alatt, ám fél még a sötéttől,

kukucskálgat hát kifelé,

fülét hegyezi, nézdel:

nagymama alszik, szundikál,

szunyókálgat a fényben,

így a cicáé a konyha,

ki elő is óvakodik,

picit megáll, mosakodik,

majd egy ugrással hirtelen

a gombolyag hátán terem,

és hanyatt esik ott legott,

ám azon nyomban talpra áll,

s ijesztgeti, pofozgatja,

baltázgatja a kis betyár,

sőt,  lehasal, farkat csóvál,

már-már dorombol neki,

minden csínnal, pajkossággal

fölruházza, kitünteti:

arca, szeme csupa fény, hiszen

az a gombolyag ott olyan puha,

olyan bársony, akárcsak egy kisegér.

SZABÓ LŐRINC: CILA

 

 

Cila, Cilu, Cinciri-minciri.

Behálóznak a mozdulatai.

Itt sétál az íróasztalomon:

nők vonulnak át tükrös agyamon.

Ha valami jó az eszébe jut,

mint két szikrázó, vörös alagút

gyúl s mélyül rögtön kék-sárga szeme.

Légy zümmög tova - szinte száll vele

s aztán tíz percig nézi a plafont:

mi az a gyanús kis fekete pont?

Az imént papírral futballozott,

függönybe, szőnyegbe csavarodott,

most felugrik, a fűtőtestre ül,

könyvekre, az a helye.

Valóban nem figyelt fel rá senki, hiszen sem külsőre, sem belsőre nem volt különleges teremtés. Ha eltűnt volna, nem nagyon vették volna észre, ha ott volt valahol, nem sok vizet zavart. Nem volt kisugárzása, csengő nevetése, vagy szuggesztív nézése, nem tudott jókat mondani, vagy frappáns válaszokat adni. Az egész élete is idomult ezekhez a külső és belső tespedtséghez.

 

 

A hagyomány szerint Nagy Lajos király édesanyja, Károly Róbert felesége, Erzsébet királyné párolta az első magyar gyógynövényes pálinkát, a visegrádi palotakert virágaiból a XIV. század közepe táján.

 

Érdekes, hogy a Magyar királyné vize sokkal híresebb és népszerűbb lett Nyugat-Európában (később még távolabbi földrészeken is), mint itthon. Magyarországon először 1729-ben hallottak róla, miközben a franciák és a németek körében már páratlan népszerűségnek örvendett.

Fortune-Brana : Guruló gyöngyök...

 

 

Gyöngyök gurulnak szerteszét

gyémántgyöngyök - szelíd szavak

így szedem össze csendesen

ami szívemből megmaradt

 

ki szépen szól, szép szóra lel

ölelésre, aki ölel,

kiáltásra, ki rád kiált

s halált hív, aki oszt halált

 

bíborral ékes volt ruhád

arannyal ékes volt szavad

de elmentél, s koldus vagyok,

csupán a csend, mi ittmaradt

 

fényekkel ékes volt szemed

mosollyal ékes volt a szád

s ezer csillag csodája hív

ha gondolok csak újra rád

 

voltál szememben nyári szél

mely boldog álmokról mesél

voltál fülemben suttogás

álmomban égő látomás

 

voltál köröttem tűzlepel

ölelésedben égtem el

voltál szívemben dobbanás

de nem maradtál semmi más

 

csak egy maréknyi könny-göröngy

szememből hulló, szétgurult,

gyémántos fényű tiszta gyöngy.