Mese egy kicsi kézről...

"Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:

- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!

- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.

- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.

Felhőnyaláb havas ölén,
fenyveseknek örökzöldjén
jég-szürkére kopott világ
megváltóért némán kiált.
Gyenge, kába és erőtlen
lelke méla merengőben,
várja azt, ki megszabadít,
kit hatalom el nem vakít!

Könnyes arcú nehéz év ez...
Fájó szívek összeérnek,
ha majd együtt esünk térdre,
várunk mind a születésre,
a csodára, a varázsra:
Isten egyszülött fiára,
az imára, egy csöpp fényre,
életünkben a reményre.

Esti csendben, asztal körül,
családos, ki másnak örül,
ki gyertyát gyújt a sötétben,
ki hálát ad a nagy égnek,
ki mondja azt, hogy köszönöm,
kit el nem érhet a közöny,
ki szeretetét adja át,
ajándék helyett önmagát!

Titok---Harmat József

Mikor a hajnal ébreszti álmomat,
S a fény szökve lebben rejtekembe,
szeretett nőm, te tűnsz szemembe,
és égni érzem régi lángomat.

Ez ő! Ez ő! Kiáltom, s csókomat
pirosló arcodnak szórom,
és szóltál, majd átöleltél

S most csendben suttogsz fülembe
a titkos, édes, boldog szavaid
gyönyörű éj, nincs megbánás, új ölelés

S mikor itt vagyok veled,
Kél a nap, s kúszik a zsalu-nyíláson,
S sugárival a fejedre glóriát fon.

Ez az év legsötétebb napja, tartották évszázadokig.

Ma ne dolgozz, ülj sokat, de vess búzát, hiszen Luca napja van!

Kezdjük a Luca székével! Ugyan szörnyen lassan készül, de karácsony este aki rááll annak megmutatja, ki az igazi boszorkány. Akkor aztán, uzsgyi futni kell haza, mert csak így lehet megmenekülni a gonosz lelkektől. A szék nem kerülheti el sorsát: a tűzre vetik. 

Az ártó Luca olyan boszorkányféle volt, aki a december 13-án szorgoskodó nőkkel elbánt.

Aranyosi Ervin: Szeretetről szóljon!

Tudod, az én ajándékom nem kapható boltban.

Kicsi szívem szeretetét összecsomagoltam.

Karácsonyig őrizgetem szívem közepében,

ám addig is csöpögtetem, osztogatom szépen.

Anyukámhoz, Apukámhoz szép szavakkal szólok,

felvidítom a kedvüket, ha szívből mosolygok.

Látom ám, hogy jobb a kedvük, visszamosolyognak,

s nem kerítnek nagy feneket sok apró dolognak.

Testvéreim jókedvűek, a kedvükben járok,

s szeretetet kapnak tőlem idén a barátok.

Sárhelyi Erika :Téli hajnal

Nem köszönt a tél, csak némán

elterült a kert alvó fái közt.

Mint vendég, ki zavarni nem

akar, hangtalan-szépen beszökött.

Csak a hajnal látta jöttét,

ruháját a derengés szőtte át.

S ahogy a reggel ráköszönt,

fénybe csókolta hófehér haját.

Aranyosi Ervin: Cicafenyő

Idén nem kell fát kivágni,

ha jön a karácsony.

nem kell gyertyát sem gyújtani,

hogy Jézuska lásson.

Nem hull majd a tűlevél sem,

nem lesz zöld a szőnyeg.

Kedves cicák egymás hegyén,

hátán készülődnek.

Nem fúj a szél, mégis mozog

fácskánk minden ága.

Eleven lesz a karácsony,

mégsem lesz túl drága.

sok szép, kedves cicaszemek

csillagokat szórnak,

karácsonyi énekünkre

ők is válaszolnak.

A fa alá cicakaját

is illik majd tenni.

Aranyosi Ervin:

Advent – harmadik gyertya

örömgyertyát gyújtunk,

rózsaszínre vált a lelkünk,

nem nyomaszt a múltunk.

Közeledik a Karácsony,

öröm gyúl lelkünkben,

a szeretet és a hála

vendég életünkben.

Az Adventi várakozást

még az is fokozza,

hogy minden nap, a Karácsonyt,

még közelebb hozza.

A szeretet ünnepére

készül minden lélek.

Három gyertya lángja fénylik,

s hálatelt az ének.

Aranyosi Ervin © 2014-11-25..

Wass Albert: Rózsaszirmok

Leszállt az alkony s egy gyenge szellő
Tündér-rózsát hintett az égre,
Fülembe suttogott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe...

Egyszer, régen, mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözött...

Ha jött az est, ott dalolt a szellő,
A bércen harsogott a vad patak,
S a szellő halk suttogása mellett
Táncolt a köd, s ezüst holdsugarak...

Hanem egyszer, zúgó fergetegben
A Szélkirály orkán-csapata jött,
És elragadva a tündérlányt
Eltűnt a sötét fellegek mögött...

Ha égve marad - kapcsold le!

Ha kiömlött - töröld fel!

Ha a földön van - vedd fel!

Ha kifogyott - töltsd meg!

Ha piszkos - mosd el!

Ha tele van - vidd ki!

Ha szomorú - öleld át!

Ha fáradt - altasd el!

Ha hiányzik - írj neki!

Ha kérdez - válaszolj!

Ha mesél - hallgasd meg!

Ha távol van - hívd fel!

Ha ünnepel - lepd meg!

Ha örül - nevess vele!

Ha sétál - fogd a kezét!

Ha virágot szed - koronázd meg vele!

Ha álmos - simogasd meg!