ahogy égbe tekintnek a havasok,

bámulni lustán bele a fénybe,

elnézni szikrát, nap-labdacsot.

Egymás mellett úgy kellene lépni,

hogy megférjünk együtt a csúcsokon,

lenn a völgyben szorító fák közt

lenni ösvény, jelzőtorony.

Dunnává dagadni kellene akkor,

ha tél vacogása fogcsikorog,

egymásnak méz kamillateában,

lenni hang, ha gyúlt a torok.

Szellő lenni tűzsugaras nyárban,

fűszálnyi létbe lehelni enyhet,

szomjazó testedről oldani ruhád,

míg ajkamról hull a hűs-esőpermet.

Nagy Krisztina: Lelked, ha fázik ...

Ha hideg van fázol, kabátot veszel,

szabad nyakadra, meleg sálat teszel.

Dermedő ujjaid pamut kesztyű védi,

kalap a fejed, ha a szél hajadat tépi.

Viszont... ha lelked fázik, és megfagyott

hiába a test, mit az Isten rárakott

üveges, rideg lesz a tekinteted

nem veszed észre, ha a boldogság integet.

A lelket mi melegíti? - a szeretet

olyan mint a tűz, kialszik ha nem dédelgeted.

Bezárul, akkor már hiába minden, árva

fázik csak, a megváltó szeretetre várva.

Vessző Ágnes: A dér

A dér ül már a rózsaszálon,

A delelő nap még küld felé

Néhány gyengéden simogató sugarat,

S nyomán elindul

Egy kis könnypatak,

Az idő múlásának

Szelíd üzenetei ezek,

Mégis mindig találok benne valamit,

Amit nagyon kedvelek.

Megbámulom a vén diófát,

Éppen a szemem előtt

Lopja el a szél

Az utolsó falevelet,

Kopasz árvasággal várja már a telet.

Sötét kis felhők

Úsznak fölém,

Néhány hópihe is

Földet ér,

Jól esik a kabátom melege,

Kezeim zsebembe melengetem

És gyönyörködő sétám

Mára befejezem.

Mayer Eszter: Jó barát vagy

Te vagy a legkedvesebb a barátaimból!

Mindig meghallgatsz, mikor szívem, lelkem kiöntöm,

Az életben nem is lehet ennél szebb öröm!

Mindig meghallgattál, és óvtál engem,

Mint gyermekét a szerető anya,

El nem engedted már a kezem,

Így lett ez életünk aranya.

A dolgok sajnos megváltoztak,

Hisz oly messze vagy tőlem,

Meg nem érthetünk már dolgokat,

Ezt a fonalat a sors szőtte.

A szeretet érzése kell mint a fény,

A barátság érzése kell mint az éj.

Mikor két baráti kéz összefonódik,

Szívük, lelkük is összehangolódik.

Tárd ki szíved bánatát,

Ő azt is érzi, ha magányra vágysz,

S azt is, ha szükséged van rá,

Már nyújtja feléd segítő kezét egy igaz barát

Amikor nézed a csillagokat éjjel,

elgondolkozol, hogy mit is érzel.

Talán az ifjúság érzése? Vagy az indulatok végtelensége?

Csak nézed elmerengve, s visszaemlékszel, egy régi kincsre:

Ami a szívedbe lopta magát,

mert meglelted a Barátság sugarát!

NAGYON ARANYOS TÖRTÉNET...

Egy négyéves, érzékeny, minden idegszálával figyelő, gazdagon fantáziáló kislányról, Liliről mesélt az édesanyja.

Azon a nyáron kisöccse született, Dani.

Amikor hazahozták a kórházból, Lili azt kérte, először hadd beszéljen

vele ő. Kettesben.

Bevitték az ötnapos Danit a szobába, letették egy öblös fotelbe.

Ekkor Lili odament hozzá, körbenézett, hogy valóban egyedül vannak-e, a füléhez hajolt és ezt mondta:

- Súgd meg nekem, milyen a Jóisten .

Egy még fiatalos, a gondokban megszőkült ötvenhét éves asszony meséli:

Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, kinyílt előttem a világ. Se kutyám, se macskám, csak magammal kellett foglalkoznom, megvalósítottam életem két nagy vágyát: vettem egy piros kalapot, és megtanultam síelni. A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére, mert a barátnőim hamiskártyásnak" kezdtek becézni, tudniillik hogy tökre pirosat teszek, de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált.

Karácsony éjszakához és az éjféli miséhez kapcsolódó szokások 

Karácsony éjfelén, éjszakáján fontos szerepet kapott a víz, a tűz, a zajkeltés. A víznek gyógyító és varázserőt tulajdonítottak - még ha egyszerű kútvíz volt is. Az év bizonyos ünnepein, jeles napjain különleges italként fogyasztották vagy mosdottak benne. Hatását azzal is fokozták, hogy pénzt és piros almát dobtak bele. Karácsony éjjelén merítették az ún. aranyos vizet vagy más néven életvizet.

Öt karácsony telt el a születésem óta, bár én ebből leginkább csak az utolsó hármat érzékeltem, a megelőző időszakból csupán halvány emlékképeim maradtak. Arra azonban határozottan emlékszem, hogy minden évben lapult valami meglepetés számomra a karácsonyfa alatt: leginkább képeskönyv, egy kisebb vagy nagyobb mackó, édesség, esetleg labda.