ÖRÜLJETEK MINDEN PERCNEK, MINDEN NAPNAK-EBBEN A ROHANÓ MEGKESEREDETT VILÁGBAN!!!

1. Mosolyogj!!! El se hiszed, milyen ereje van a mosolynak! Varrj egy kedves mosolyt az arcodra, és ne engedd eltűnni onnan! Nem csak te leszel vidám tőle, de aki lát téged, az is jobb kedvre derül, hiszen a mosoly ragályos! És nem utolsó sorban, szépít!

2. Kacagj! Ragadj meg minden alkalmat és kacagj jóízűen! Olvass viccet, nézz vicces videókat, nézz vicces képeket.

talán egy apró csodát várok.

Nézem a vizet ahogy ragyog,
a tükrében én is ott vagyok.

A víz elmossa arcomat,
mint nagyobb hullám a partokat.

Elgondolkodom amíg merengek,
lehet hogy csodák már nincsenek?

S lássuk csak, tán tévedtem,
hiszen a megoldás itt van előttem.

Mert a csodát nem eszik, nem isszák,
és nem is pénzért vásárolják.

Elmosolyodom mert rájöttem,
a csoda bennem van,
csak eddig nem hittem.

K. László Szilvia

Tizenkét hónap

     Januárral indul az év,

decemberrel vége már.

Azt, hogy éppen merre járunk,

megmutatja a naptár.

Január - jeges-havas a határ

Február - fürgén siklik ez a szán

Március - már felébredt a mókus

Április - ág mutatja rügyeit

Május - madarakról zengő kórus

Június - jókedvűen, te is fuss!

Július - játékos, napfényben dús

Augusztus - aranyló nyár, lassan múlsz

Szeptember - szőlőt szed most sok ember

Október - ólmos, szürke a reggel

November - nehéz szél jön, sereggel

December - deres lett a hóember

Mint tizenkét karcsú madár,

úgy szállnak a hónapok,

három-három együtt repül,

így telnek az évszakok.

Áprily Lajos

Hóban

Az erdőszélen lopva róka jár

s a csapás végén havas bozótba fordul.

Mint holt kastélyon bűvös mese-zár,

a hó a sí alatt halkan csikordul.

A köd mögül rekedten szól a ,,kár",

jeges bajusszal ballag a favágó;

az útnál megváltó napokra vár

s vércseppeket hullajt a kecskerágó.

Fölborzolt tollal ül a hím-pirók,

hózuzmarát szitál az ág le rája,

félálomban lát nyár-illúziót

s olyankor szól althangú fuvolája.

 Andók Veronika

Téli csend

Esteledik csendesen,

Fény suhan a réteken.

Magányosan, hó alatt

Álmos magvak alszanak.

Hószínűek most a fák,

Csendes hószín jégvilág.

Rózsaszínen nyugvó nap,

Szelíd alkonysugarak.

Csupa csend, éjek éje;

Holdsugár apró fénye,

Kicsi udvar, csöppnyi ház,

Mindmegannyi boldogság.

Alszik minden csendesen

Hűs-magányos éjjelen.

Egy búsongó hófelhő

Pihe-puha álmot sző.

Száz csillogó hómadár

Kerengve jár, szállva száll,

Leszáll egy-egy s megpihen

Álmodozó réteken.

A legjobb társ és barát

Én, akinek a szíve már órákkal elébb csordultig telt, kihasználva a magány korai perceit, keserves sírásra fakadtam.

Hirtelen egy apró szőrös kobak préselődött párnám mögül az arcomhoz, füleit és orrát dörzsölgetve hozzám, azonosulva bánatommal és azon nyomban felszárítva könnyeimet."

Elizabeth Barret Browning

KÉZ-TENYÉR ELEMZÉS

Gyakran mondjuk: ,,úgy ismerlek, mint a tenyerem". Valóban? Nézzünk bele a tenyerünkbe és gondolkozzunk el: valóban ismerjük-e a saját tenyerünket, és azt, hogy mi mindent rejt és árul el rólunk.

A régi bölcsek szerint az agy a mozdulatlan mozgató, az ötletadó, míg a kéz a végrehajtó. Emiatt a kéz -a fej után- a második legfontosabb helyen álló testrészünk.

A tenyérelemzés nemcsak a sors megismerése céljából hasznos és érdekes, de segítséget nyújt az önmegismeréshez is.

Ha fejedet megőrzöd zavarban,

Bár csak szidás ér jóságodért.

Ha kétkedők közt bízni tudsz magadban,

De megérted a mások kételyét.

Ha várni tudsz, s a várás el nem fáraszt.

Rágalmaznak, s nem ejtesz csalfa szót,

Nem gyűlölködsz, bár a gyűlölség eláraszt,

S mégse játszod a bölcset és a jót.

Ha álmodol, de nem úr az álom rajtad,

Gondolkodol, de végcélod nem ez.

Ha balsors sújt is, megmarad nyugalmad,

S nincs oly siker, mely lábadról levesz.