Őszirózsák, krizantémok...

Halász István: Őszirózsa

Őszirózsa az ősz hírhozója.
Élénk szint visz a gyengülő Napba.
Fejét kénytelen-kelletlen ingatja,
mivel azt az őszi szél ringatja.

Egy percig sincsen a széltől nyugta!
Szépségét mégis töretlen nyújtja!
Szerényen húzódik meg a sarokban
több, már elnyílt virág szomszédságában.

SZILÁGYI DOMOKOS:  ŐSZIRÓZSÁK

Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát,
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.

    Aranyosi Ervin: Őszi hangulat 

Az őszi szél a fák lombjába mar,

a föld színét festi a rőt avar.

Levetkezett fák - látom - szinte fáznak,

behódolnak az őszi elmúlásnak.

Csalóka ez a bús, komor halál.

Színes, akár egy őszi karnevál.

Művész se tudna szebbet festeni,

harmóniája csodás, isteni.

A természet szép álmokat kíván,

altató csókja  elbűvöl talán.

Suhanó szél hűvösen búcsút int,

s várjuk a langyos, új tavaszt megint.

Emlékezés Szeretteinkre... 

Mindenszentek napja mindazon megdicsőült lelkek ünnepe, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön-külön, névszerint nem emlékezik meg.

A katolikus egyházban a Mindenszentek utáni nap  (nov. 2., ha az vasárnap, akkor nov. 3.) a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Ezen a napon a „küzdő egyház” tehát a „szenvedő egyházról” emlékezik meg. Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, a „halottak estéjén” rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének.

Szergej Jeszenyin:  Aranyos

                   levelek kavarognak

Aranyos levelek kavarognak

rózsásvizü őszi tavon.

Mint űrbeli lepkerajoknak

libegése a csillagokon.

Rokonom s szeretőm ez az este,

meg a völgy, melyen ősz rohan át.

A kamasz szél titkokat esdve

emelinti a nyír-rokolyát.

Oly hűvös a völgy, meg a lelkem!

Puhafürtü juhnyáj a homály.

Túl, túl a halószavú kerten

csengő nevető dala száll.

Ilyen őszi borús üzenettel

nem volt tele még a szivem.

Mentovics Éva: Tánc az őszi avarban 

Nézd, a hárs mily tarka már,

és nézd, a tó amott

az őszi napfény búcsújánál

lám csak, hogy ragyog!

Aranyló pendely ring emitt,

a lengő ághegyen,

úgy zsong a park, a víz mögött,

akár egy bálterem, 

hisz fürge táncba fognak ott,

s a ritmus jön velem,

s egy dalt dúdolva lépdelek

az őszi szőnyegen.

Kerengve száll a rőt levél,

majd mélán andalog,

s a nyárfák lenge ága közt

aranyló Nap ragyog.

Weöres Sándor: Ballada három                                       falevélről 

Lehullott három falevél

észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,

egy messzi, másik, új világból -

Elröpült három falevél

- - - - - - - - - - - - - - -

Az egyik magasba vágyott:

talált a felhők közt új világot,

emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:

magasba hágott és mélybe szállott,

sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:

szemét lehunyta, semmit se látott,

kavarta, kavarta a szél.

Ady Endre : Az Ősz dicsérete 

Egyszer csak, észrevétlenül 

A fa alá avarszőnyeg kerül. 

Megállsz a mélázó napsütésben, 

Gyönyörködhetsz az őszi ködben. 

Ezer színnel festett képek, 

Mind a szívedbe égnek. 

Nincs még egy évszak, 

Mely ennyi pompát rejt 

Fejedre kedvesen gesztenyét ejt. 

Nézheted a vadludak vonulását 

Ahogy őz keresi tisztáson a párját, 

Szürettől hangos a hegyoldal 

Itt, ott felcsendül egy dal. 

A kertekben érik a dió 

Hangosan kárál a szajkó. 

Este, ha begyújtasz, fával a kályhába, 

Tehetsz almát, krumplit a parázsba. 

Mesebeli illat lengi át a szobát, 

Megidézheted régi korok hangulatát. 

Forralt borral kezedben, a karosszékben, 

Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben. 

Este a csillagos eget nézve, 

Felidézhetsz meséket, 

Amiket egykor hallottál, 

Amikor tiszta és jó voltál. 

Ne bántsd az Őszt, 

Fedezd fel inkább, 

Amit nyújt, 

Az összes titkát. 

József Attila: A fán a levelek...

A fán a levelek

lassan lengenek.

Már mind görbe, sárga

s konnyadt, puha.

Egy hallgatag madár

köztük föl-le jár,

mintha kalitkája

volna a fa.

Igy csinál lelkem is.

Jár-kel bennem is,

ágról-ágra lépked 

egy némaság.

Szállhatnék - nem merek.

Meghajlik, remeg

a gally, vár és lépked

a némaság.

Vass Albert szép őszi gondolatai ...

Valahol már az ősz dalolgat,

és hullanak a gesztenyék,

vad szél-fiuk lombot karolnak,

s kacagva hintik szerte-szét,

valaki jár a szürkületben,

s szívében őszi dal fakad,

valaki búcsúval köszönti

a messze-szálló darvakat,

valaki áll a fenyves alján,

s a szeme könnyel lesz tele...

szél sír a park arany-avarján,

s koppanva hull a gesztenye.

Szép őszi napokat kívánok szeretettel                    Mindenkinek...

Szuhanics Albert: Felsajdul az ősz

Én nem mondom el senkinek,

hogy erre van a kis liget,

hol gyakran ültem egy padon,

sok hűvös, őszi alkonyon...

Én nem mondom el senkinek,

már rajtad kívül..., csak neked,

hogy felsajdul az ősz bennem,

ha nálad nélkül kell lennem...

Én nem mondom el senkinek,

a tavasz frissen elsiet,

míg forró széllel jő a nyár,

rád árva szívem nem talál...

Én nem mondom el senkinek,

az ősz sóhaja mily hideg,

de mégis forrón ég a vágy,

ha átkarollak, s csókod lágy...