Bódai Soós Judit ...JANUÁR   

Amikor a Tél megrázza a szakállát, hullani kezd a hó a Földön. Január, a Tél középső fia, kisgyermek korában nagyon irigyelte ezért édesapját. Szerette volna, ha neki is van valami hasonló tudománya, de ahhoz persze még mindenképpen kicsi volt, hogy szakállt növesszen. Mivel azonban ez a dolog annyira érdekelte, hogy emiatt rengeteget nyaggatta szüleit, apja megengedte, hogy segítsen megrajzolni a hópelyhek mintáját.

Kicsi cica az ablakban

Tágra nyitja a szemét

Olyat lát, mit sosem látott,

S amit lát, csodaszép.

Fehér, mint a jó tejecske,

Puhán csillan, mint a hab,

S mindegyre szállong, hozza

Sok pelyhecske, kicsiny, nagy.

Ez már igen, nekem való!

Nyalja száját a cica.

Tejfel hull a nagy egekből

Jaj de jó ez a csuda!

Egyet szól és kettőt ugrik

A fehér csuda felé,

No, de mindjárt sziszeg, prüszköl

Mert nyakig zuhan belé.

Fázva fut be a szobába

S így óvja a nagy cicát

-Ki ne menjél, jó mamácska

Fagyott tejfel a világ.

Lupsánné Kovács Eta

A kíváncsi hóvirág kicsit kitekintett,
csak egy szirmát nyitotta, a többi didergett.

Maradj még a hó alatt, legalább vagy hét nap,
várjál, míg az ereszben könnyet ejt a jégcsap.

Hiszékeny kis hóvirág, a nap fénye megcsalt,
úgy gondoltad hívogat, s játszik neked egy dalt.

Nem jött el a te időd, hideg-kék az égbolt,
csukd össze a szirmaid, ébresztő még nem volt.

Majd, ha szellő simogat, mosolyog a Nap rád,
minden fényes, csak akkor vedd le havas sapkád.

A tanító ezt kérdezte a gyerekektől:

- "Hol lakik Isten ?"

Különböző válaszokat kapott. Ilyeneket:

- "A mennyben, a szívünkben, a templomban..."

Az egyik kis jelentkező pedig ezt mondta :

- "Isten az alvégen, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett lakik."

Lett erre nagy kacagás.

De a tanító jól ismerte a fiút, és ezért barátságosan megkérdezte tőle :

- "Hogyan érted ezt, kisfiam ?"

A legényke komoly válasza ez volt :

- "Vasárnap édesapámmal sétáltunk.

Jó reggelt drága Barátom!

Ajándékot hoztam neked!

" Szavak...De nem csak azok.

Nem csak betűk, nem csak szótagok.

Ezek most egy dobozzá válnak.

Egy szép dobozzá.

Ebbe csomagolom azt, amit küldeni szeretnék.

Ez pedig nem más, mint a szeretet.

Az enyém...Neked.

Ezt küldöm most ezekben a szavakban.

A szódobozban."

Csitáry-Hock Tamás

Néztél már gyerekszembe?

Pár éves gyerek szemébe.

De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen.

Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta.

És... boldog? Igen, boldog.

De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos.

Müller Péter

Albert Schweitzer (1875-1965) Nobel-békedíjas német lelkész és tanár, 30 éves koráig a tudománynak és a művészetnek élt, utána elment Afrikába - feleségével együtt -, hogy ötven éven keresztül a gaboni Lambranában az elesett, szegénységben élő négereket gyógyítsa.

Albert csenevész, sovány gyerek volt, és betegségeivel sok gondot okozott szüleinek. Nemigen örült az iskolának. Nem volt jó tanuló. Mint sokan mások, a „számtant” ő sem szerette.

Ki, mennyit hazudik?

Az orosz a magyar és a cigány feljutnak a mennyországba.

Azt mondja nekik Szent Péter:

- Na fiaim, amennyit hazudtatok életetekben, annyi tűszúrást kaptok.

Bemegy az orosz, kap 5 tűszúrást.

Kijön, bemegy a magyar, kap 50 tűszúrást.

Jön ki röhögve, erre az orosz megkérdi:

- Neked 50 tűszúrás után van kedved röhögni?

Mire a magyar:

- Persze, mert a cigánynak már a varrógépet készítik.

forrás:http://www.hotdog.hu/