5 egyszerű tipp...

Gyakran előfordul, hogy már az ébredés pillanataiban tele vagyunk félelmekkel, negatív gondolatokkal, viszont a reggeli gondolataink, cselekedeteink befolyással vannak az egész napunkra. Amikor valaki fogyni akar és diétázik, akkor természetes, hogy elzárja magát a káros ételektől.  A lelki életünk során is ezt a példát kellene követni. Félretenni, pozitívvá formálni a mérgező gondolatainkat.

Vannak, akik nem érzik jól magukat a bőrükben, akik már reggel szenvednek az előttük álló naptól.

Káldi Géza:Hóvirág

Foltokban már olvad a hó a hegyen,
Az avarból virág bújik szerényen.
Fehér harangját lehajtva földre néz.
Dárdás levele vigyázza testőrként.

Pici hagymából fejlődve díszeleg,
Takarítja maga elől a telet.
A hóvirág jelez: tavasz közelít,
Érkezése téli tájat megszépít.

Te kis virág milyen nagyon bátor vagy!
Jössz akkor is mikor kemény még a fagy!
Legyőzöd a rideg-hideg világot,
Megelőzöl minden büszke virágot.

Tavasszal virágba borul a természet,
Rügyet fakasztanak az ágak .
Mesébe illő kép fogad bennünket,
Újjászületnek a tájak.

Álmukat alusszák még a virágok a lankán,
Holnapra talán felébrednek a hegygerinc ormán.
Nini, a hóvirág csokorba bújik vala,
Korán kél a tavasz hírnökét köszöntő ibolya.

Figyeld, földet tör éppen a gyöngyvirág,
Virágokkal tele, csodaszép lesz újra a világ.
Pompázik majd a virágillat mindenfelé,
Megpihenek egy picit, közelít az estefelé.

Itt a rózsa, itt ugorj,
Itt a rózsa, itt táncolj.
Rózsaszálként léptél be a mába,
Rózsaszálként tündökölj e hazába.

Beköszönt azonnal a tavasz,
Megindulnak a magyar földekre az emberek.
A naptárban tágra nyílt szemmel követjük,
Isten áldjon benneteket Sándorok, Józsefek.

A kiskertekben festői kép tárul elém,
A gyümölcsfák lombkoronája csipkefüggönyként integet felém.
Pompázatos, békés most a tájkép,
Munkába igyekszik a szorgalmas magyar nép.

Szerszámok koppanását, reszelő sikítását távolról hallom,
Kapákat, horolókat fennek, jól tudom, vallom.
Vetnek, duggatnak asszonyok, férfiak,
A magyar kertek mintakép ragyognak.

Sötétbe borult az égbolt, langyos eső áztatja a földeket,
Gyenge szellő fújdogál, hiszen május hamar megérkezett.
A színpompás tavasz tovaszáll, fürgén elsuhan,
Népünk büszkén fogja ünnepelni, Magyarországon lesz még aranyból terméshozam.

Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér

Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.

Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér. 

Gyóni Géza
CSEND...

Csend. Nem zavarja semmi sem.
Árnyék suhan a kék vízen.
Bús gondolat - tévedt madár -
Rajzolta röptiben.

Bús gondolat, mely újra visszatér,
Bús gondolat, mely elgyötör, kísér:
Örök hajszában élve élni,
Harcolni semmiért.

Célt, célt, teremtő Istenem!
Célt, célt, mely ihlet, tűzz nekem.
Ne kóboroljak ebként utamon,
Megtörten, hirtelen.

Mondd: gyűrű vagyok a vízen,
Mely célodat tovább viszem
S a messze ködlő végtelenben
Eloszlik - semmi sem.

Mondd: por vagyok, mit szél vihet,
Por, melyből trónod építed.

A magányosan élõ szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tõle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esõvíz összegyûjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott.

Az utolsó játék

A reggeli séta alatt már más volt a kutya. Nem nézett be a bokrok alá, nem állt meg percekre egy-egy helyen szaglászni, nem maradt le nézelődni. Szorosan ment a férfi lába mellett, mintha félne, hogy lemarad, hogy elveszti gazdáját. Egy helyen azonban megállt, és minden porcikájával azt kérte, hogy másfelé menjenek tovább, mint szoktak az elmúlt tizennégy év alatt.

A férfi nem sietett, rámosolygott a kutyára, megsimogatta okos, nagy fejét, és halkan azt mondta:

Hát akkor menjünk arra

A kutya láthatóan megszaporázta lépteit.