Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Alszik a hóban

a hegy, a völgy;

hallgat az erdő,

hallgat a föld.

Mikor legutóbb

jártam itt,

nyár nyitogatta

pipacsait,

a nyár nyitogatta,

temette az ősz;

és volt, aki vesztett,

és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak

nyoma sehol,

fekete csontváz

a fa, a bokor,

s halotti csipke

a díszük is,

az a törékeny

tündéri dísz,

mit rájuk aggat

éjszaka

fehér kezével

a zuzmara.

Alszik a hóban

a hegy, a völgy,

hallgat az erdő,

hallgat a föld.

A Dévát uraló várhegy vulkanikus oromzatán látható a legendával átitatott emblematikus Déva várának romja. A már messziről látható szabályos kúp alakú hegyen, a Maros partján, stratégiai helyen épült erődítmény falai közül káprázatos kilátás nyílik.

A vár története

Déva Erdély történetének fontos tanúja és tükörképe. Ókori erődítmények helyén épült Erdély egyik első királyi vára, a tatárjáráskor megrongálódott várat IV.

Elôször a halakra esett a választás, mivel ôk a leggyorsabbak. Fel is úsztak a víz színére, s ahogy ezüstös testükkel kiugráltak a víz fölé, pikkelyeik szivárványosan csillámlottak.

Berzsenyi Dániel:

Az Esthajnalhoz...

Emeld fel bíbor képedet,

Csendes Esthajnal!

Enyhítsd meg a természetet

Harmatillattal.

Hozd alá a fáradt szemnek

Kívánt álmait,

Fedezd bé a szerelemnek

Édes titkait.

Titkon nyílnak az életnek

Legszebb rózsái,

Mély titokban csörgedeznek

Legszebb órái.

Ah, nékem is van egy titkom

Szívembe rejtve!

Nem szabad azt kimondanom:

El van temetve.

Nem szabad kijelentenem,

Mely boldog vagyok;

S hogy ki az én egyetlenem,

Kiért hervadok.

Úgy vettem észre, hogy az egyik legértékesebb jótétemény, amit ember embertársának adhat, ha meghallgatja.

Nem mindegy, miként.

Együttérzéssel kell figyelni az elbeszélőre, mert aki vall, nem a partner életbölcsességeire és tanácsaira kíváncsi, hanem meg akar könnyebbülni.

Így hallgatni: művészet.

Kolozsvári Grandpierre Emil

Áprily Lajos: Mennék eléd

Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.

A farsang a tavaszvárás ősi ünnepe, de régebben sokkal több minden kötődött hozzá.

Régen a farsang a párválasztás időszaka volt, emellett pedig fontos esküvői szezon is (mivel húshagyó keddtől húsvét vasárnapig már tilos volt esküvőt tartani). A bálokat és a mulatságokat az ismerkedés miatt rendezték. Szokás volt a köszöntés is: a fiúk, húsvét hétfőhöz hasonlóan, végigjárták a lányos házakat, a háziak egy nyársra tűzték, amit a jókívánságokért cserébe adtak.

Vajon mi tartja vissza az emberek többségét attól, hogy az általuk hőn áhított életet éljék? Azt mondanám, hogy az egyik leggyakoribb hátráltató tényező az, hogy túl sokat gondolkodnak.

Addig agyalnak minden apró kis problémán, míg azok sokkal nagyobbá és ijesztőbbé híznak, mint eredeti mivoltukban. De ugyanígy pozitív dolgokat is túl lehet agyalni, míg végül már nem is lesznek annyira pozitívak. Vagy éppenséggel addig lehet elemezni és részletekbe menőkig boncolgatni bizonyos dolgokat, míg a pillanat élvezetének öröme teljesen el nem illan.