ŐRIZZ

Sötét utak és sötét éjjelek.

Remegő csend és szálló képzelet.

Könnyeket gyűjt az üres szemgödör,

És kiszáradt ajkad rám köszön.

Fogaidon vízcsepp, úszik rajta pici virág,

Reszketve őrzi tested finom illatát.

Túl vagy száz és ezer éjjelen,

Túl vagy fájdalmon, örömön és mindenen.

Újra ég a remény, leroskadt a védtelen,

Sok lángoló szív kiabál: Segíts nekem!

És mint Jézus, kezed széttárva,

Hangot emelsz a küzdő világra.

Nőnap alkalmából nagyon sok szeretettel köszöntöm a lányokat és asszonyokat!

A földi paradicsom titka

A régi bölcsek szerint létezik egy hely, ahol az ég és a föld találkozik. Tibeti és mongol lámák ősidők óta emlegetik az úgynevezett Sambhalát. A modern kutatók véleménye megoszlik arról, hogy a valósságban létezik-e ez a hely, ami maga a földi paradicsom. Egy tibeti legenda foglalja össze mindazt, amit a helyről tudunk. Eszerint Sambhala, Tibettől északra található. A legenda szerint Buddhát itt avatták be a kálacsakra, jelentése szerint, az Idő Kereke tanaiba, melyek asztronómiát, asztrológiát és egyéb kozmikus elméleteket tartalmaznak.

ÉS ELKÍSÉR A SÍRIG !

    Ebben a mai modern világban, ahol az információ minden csapon folyik, csak mosolyogni tudok gyermekkoromon, amikor a pletykaforrást „csepűtelegráfnak” becézték, mert minden hír, legyen jó, vagy rágalom azon terjedt. Akkor nem létezett okosító internet, csak bekapcsolsz a facebookra és már ömlik minden féle ismeret, felvilágosító írás, meg mindenkinek a tudálékossága, hogyan kezeld magad csodaszerekkel olcsón különböző betegségek ellen.

Lehetnél

Pozsgai Viola

Lehetnél árnyék is, mi soha el nem hagy,
De aranyló napnak sugárzó fénye vagy.
Lehetnél ellenem forduló bőszült vad,
De te a hatalmas, lüktető szíve vagy.
Lehetnél folyó, mi lelkemen áthalad,
De te a medrében az erős szikla vagy.
Lehetnél vihar is, pusztító áradat,
De te az eget átszelő szivárvány vagy.
Lehetnél rózsa, mely tövise sebet hagy,
De te az egymásba simuló szirma vagy.
Lehetnél jégcsap is, dermesztő kemény fagy,
De most már látom, hogy mindennek része vagy.

Áprily Lajos: Mennék eléd

Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.