Neked hoztam.Szereted a virágot drága Gizike.

Verset is hoztam amit nem én írtam!

Fogad tőlem sok sok szeretettel.

Én csüggedt lelkem, én csüggedt szívem,
daloljatok és mondjátok: igen.
Hurrázzatok e nyári hajnalon,
ne hagyjatok ködökbe hajlanom.
Korán keltem. Fölhúzom a rolót.
A nyári nappal együtt lángolok.
Most kikiáltom, élni, élni szép.
Boldog, ki él és boldog, aki lép.
Boldog a táncos és a sánta is,
az élet jó még őiránta is.

Varjú Zoltán:
Lásd, milyen szép a világ!
***

A nyári nap ébredezve, mosolyog a rétre,
játszik a fűszálak, harmat-könnyeivel.
Az éjsötét komorsága, hajnalra szülte,
most felszárítja a nap, bánatukat elűzve!
***
Lágy szellő alatt lengedeznek a lombok,
s tova száll a széllel a kis csalogány.
Pirosban fürdik, vérmezőn a réti virág,
s vígan lépdel köztük a fiatal leány.
***
Pipacsok sereglenek, kicsiny lábai alatt,
mégis boldogan, előtte földre hajlanak.

Az érdek nélküli szeretet lehet feltétel nélküli. A szerepek, a maszkok nem tudják szeretni egymást. Csak azt szeretheted, akit ismersz, és csak azt ismerheted igazán, akit szeretsz. Akitől félsz, az nem szeret igazán, ha szeretne, akkor nem félnél tőle. A szeretet és a bizalom egy tőről fakad. ”

Elmúlt már az ifjúságod
Itt van életed alkonya.
Ne gondolj az elmúlásra.
Ne add fel soha!

Tartogat még az élet szépet
Még, ha lassabb is már a lépted
Gyönyörködj kerted virágában
Fürdőzz meg a Napsugárban.

Nézd, hogy növekszik egy kisgyermek.
Tanítsd meg , mire csak lehet
Ha tovább adod a jót és szépet
Már nem volt hiába élted!

Mikor könnyem hullatom.

Mikor könnyem hullatom, elgondolkodom,
miért győz le mindig saját bánatom,
hisz az én fájdalmam, csak töredéke annak,
amit mások, térdre rogyva hordnak.
Mikor elgondolkodom saját gondomon,
rájövök az élet nem csak fájdalom,
hiszen annyi szép van benne, annyi szeretet,
ami keservnapjaimban erőssé tehet.
Így most elfojtom könnyeim, meg ne lássák azt,
mily gyáva mód élem a mindennapokat,
s majd úgy teszek, mintha soha nem lett volna
olyan ami szívem sokszor fájdította.

Légy nagylelkű, és megértő! Senki se jöjjön úgy hozzád, hogy ne érezné magát jobban és boldogabban, amikor távozik. Légy Isten jóságának élő kifejeződése. Legyen kedvesség arcodon, szemedben, mosolyodban, és meleg kézfogásodban!” (Teréz anya)