Karnevál Velencében...

Időpontja: 2014. február14- március 2. 

"Az egészhez a tengeren úszó furcsa meseváros márványkövei és palotái adják a díszletet.”     Dante)

A velencei karnevál világszerte ismert, ősi hagyományokra épül, a gondolák és a lagúnák városában. Kevésbé látványos, mint a riói karnevál. Azt mondják a riói kellemes, a velencei szép!

Hamvazószerda előtt két héttel kezdődik és egy nappal hamvazószerda előtt ér véget.

Alkonyati rózsákWass Albert

Mikor az élet mámoros királya
kékes palástot öltve elhaladt,
rejtelmes, égő kelyheit kitárja
a rózsaszínű őszi alkonyat

Ó délibábos alkonyati rózsák...
Ó őszbe szálló, szép álom-hajó...
szökött napunkat újra visszahozzák,
csak hinni kell, csak hinni, hogy való...

Mikor a fátylas őszi hervadásra
reálehel az alkonyat varázsa,
a múlt nyaránál fényesebb a fény...

Az elmúlást ki soha nem csodálta,
akinek nincs egy délibábos álma:
Szegény a lelke, jaj, nagyon szegény...

Egy anekdota szerint Anthony de Mello jezsuita atya, ahogy illik, halála után Szent Péternél jelentkezett a mennyország kapujánál. Az apostol azonban kételkedve csóválta a fejét, nem volt benne biztos, hogy beengedheti-e a szimpatikus, de nem éppen hagyományosan gondolkodó embert. Erre de Mello, szokásához híven, elmesélt neki egy viccet. Péter óriási nevetésben tört ki, mire Szent Pál is kijött. Újabb vicc, még nagyobb nevetés. Rövid időn belül az egész mennyei udvar, Xavéri Szent Ferenc, Szent Ignác, Szent József és a Szűzanya is szívből kacagva vették körül az új jövevényt a kapu előtt.

 Lelked, ha fázik...Ha hideg van fázol, kabátot veszel,szabad nyakadra, meleg sálat teszel.Dermedő ujjaid pamut kesztyű védi,kalap a fejed, ha a szél hajadat tépi.Viszont... ha lelked fázik, és megfagyotthiába a test, mit az Isten rárakottüveges, rideg lesz a tekintetednem veszed észre, ha a boldogság integet.A lelket mi melegíti? - a szeretetolyan mint a tűz, kialszik ha nem dédelgeted.Bezárul, akkor már hiába minden, árvafázik csak, a megváltó szeretetre várva.Ne panaszkodj akkor!

A szeretetről írom versem,
szívedhez, szívből küldöm én.
Szeretném, hogyha megváltozna
minden rossz itt, e földtekén.
Úgy szeretném, ha hinnél benne,
kitárnád te is szívedet,
szeretném azt, hogy te is érezd
mit is jelent a szeretet.
Mosolyból mindig bőven mérnénk,
felvidítva a lelkeket.
Nem várnánk semmit viszonzásul,
- ez, mit az ember megtehet.
Éltünk végéig fényben élnénk,
Napunk varázsa hullna ránk.
Szeretetünk jelképe lenne,
fejünk felett a glóriánk.
Lehajolnánk a rászorulóhoz,
nyújtanánk kezet, kenyeret.