Élj meg minden évszakot, amint elmúlik körülötted, lélegezd be a levegőt, idd ki italodat, ízleld a gyümölcsöt és add át magad mindezek élvezetének." Bármennyi dolgod legyen is, mindig legyen időd, hogy csendben leülj,ma is vasárnap van szenteld magad Istennel .Tárd ki szívedet ő meghalgat.

Adjon Isten!

Rezes Anna Mária: Őszi szendergés

Újra kisdeddé vált a nyár,
az Ősz hatalmas bölcsőjében
most csak gyenge sugár.
Megfáradt ágak ringatják
málló-tarka lombokon,
s már hidegebb szél
csókolja homlokon.
A madarak rövidebb
trilláit élesen
hasítják a hajnalok,
s néhány késői virág
még a nyirkos köddel dacol.
Lassuló léptek zaja
visszhangzik felszínes álmokon,
s a csendes szendergésben
dúdolunk, egy nyárról
maradt dallamot.

Egy vidám verset írok Neked,
hogy az életedben a szépségeket észrevedd!
Meglásd azt, ami szép
Hogy boldog legyél, mert élsz.
Mikor felébredsz reggel,
Napod ne bosszankodva kezdd el
Húzd el a függönyt, tárd ki az ablakod
Hallgasd a madarakat.
Engedd szívedbe a napot!
Vedd észre, hogy az élet csupa csoda
Gondolkodj el rajta, hogy mi micsoda
Az élet szép, s már az is érdekes
Miként jut fel a csapba egy vízcsepp
Nem kell mosolyognod, ha nem szeretnél,
ne elcsépelt közhelyek szerint élj.

Aranyosi Ervin: A szeretetről


A szeretet annyi: - elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni, hogy szép az élet.

Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek a lelke árva.
Tudni a rossz is csak emberi,
másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.

A fenyőfa, mint az örök élet szimbóluma

Végre eleget tudok tenni egy régi elhatározásomnak, írhatok a csodálatos fenyőfáról, amelyet már gyerekkoromban is nagyon szerettem.

Minden fát szeretek, de a nagy kedvencem mégis a fenyő, egyrészt azért, mert nagyon különleges szép formája van, másrészt azért mert, nem veszíti el télen sem a leveleit, ezért az ezoterikus berkekben a fenyőfa az örök életet jelképezi. Örökzöld leveleik az állandóságot, az életigenlést, a kifogyhatatlan energiát szimbolizálják.

Virágok, lepkék, élő, szép természet,
melyik művész tudna versenyezni véled?
Utánozni? Talán. S színeid lelopni.
Csak az egy pillanat, s azt meglehet szokni.
Ám te újra, s újra élőbbet varázsolsz,
közelebb viszel az élet igazához.
Mutatsz szép csodákat, tökéletességet,
s hogy múló az élet, ám sosem ér véget.
Mert a változás is ténykedésed része,
s megújulni képes a világ egésze.
Megkopott formákból más, csodásabb lép ki,
mely a szemlélődőt újból megigézi.

Nemrég bejött egy férfi az irodámba, és ezt mondta: "Keresztény vagyok, de egyáltalán nem érzem azt, hogy növekednék lelkileg. Olyan, mintha meg lennék rekedve."

Megkérdeztem: "Mit gondolsz, mi lehet a gond?"

Azt válaszolta: "Szerintem az, hogy nem szeretem Istent eléggé."

Azt mondtam neki, hogy "Nem ez a te problémád. Nem az a probléma, hogy nem szereted eléggé Istent. A te gondod az, hogy nem érted, hogy ő mennyire szeret téged."

Mindig a szeretet a válasz a szeretetre.

Nemrég bejött egy férfi az irodámba, és ezt mondta: "Keresztény vagyok, de egyáltalán nem érzem azt, hogy növekednék lelkileg. Olyan, mintha meg lennék rekedve."

Megkérdeztem: "Mit gondolsz, mi lehet a gond?"

Azt válaszolta: "Szerintem az, hogy nem szeretem Istent eléggé."

Azt mondtam neki, hogy "Nem ez a te problémád. Nem az a probléma, hogy nem szereted eléggé Istent. A te gondod az, hogy nem érted, hogy ő mennyire szeret téged."

Mindig a szeretet a válasz a szeretetre.

Reggeli dicséret

A napfény újból felragyog, csendüljön hálaénekünk, dicsérjük Isten nagy nevét, Krisztus kegyelmét, érdemét. Mert Krisztus által alkotott nekünk az Isten éjt, napot, s örök törvénye szabja meg, hogy váltsák egymást szüntelen. Te hívők biztos fénye vagy, rajtad nem úr az ősi rend: Te nem tűnsz el, ha jön az éj, örök napfényként tündökölsz. Atyánk, kinek nincs kezdete, add, hogy napunk ma teljesen Krisztushoz méltó nap legyen, s minket Szentlelke töltsön el.