Az Állatok Világnapján...

Minden évben október 4-én ünnepeljük az Állatok Világnapját. Ez a nap Assisi Szent Ferenc halálának napja is.  A rendalapító Szent Ferenc az állatok védõszentje, a legenda szerint nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük.

Assisi Szent Ferenc (latinul: Franciscus Assisiensis) vagy ahogy a Ferenc-rendiek nevezték: Szerafikus Szent Ferenc (latinul: Franciscus Seraphicus; "Pater seraphicus"  (Assisi, 1182.

Történelmi várromok hazánkban

Az Idősek Világnapján...

Az ENSZ közgyűlése 1991-ben nyilvánította október 1-jét AZ IDŐSEK VILÁGNAPJÁvá. Napjainkban kb. 600 millió hatvan év feletti személy él a világon, számuk 2025-re akár meg is kétszereződhet, éppen ezért a gyorsan öregedő világban az idősek sokat segíthetnek – önkéntes munkával, tapasztalataik átadásával.

A megemlékezés célja, hogy figyeljünk az idősek problémáira, felhívjuk a figyelmet az időskorúak bántalmazására.

A Zene Világnapján...

,,A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő.

Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik."

 (Kodály Zoltán)

„Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói”

Október 1-jét az UNESCO Nemzetközi határozata alapján Yehudi Menuhin hegedűművész és az UNESCO Zenei Tanácsának kezdeményezésére a Zene Világnapjává nevezték ki.

155  évvel  ezelőtt  született 

 a  "nagy mesemondó"  ...

Benedek Elek

  (Kisbacon, 1859. szeptember 30. – Kisbacon, 1929. augusztus 17.)

Magyar újságíró, író, országgyűlési képviselő.  

Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Budapesten végezte. Diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment Sebesi Jóbbal. Újságíró lett, a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként. 1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta, 1892-ig töltötte be ezt a tisztséget.

Kányádi Sándor szép meséje

Nyugtalanul aludt az éjszaka a nagy bükkfa. Nem is aludt jóformán, csak sóhajtozott. Alig várta, hogy megvirradjon, hogy szétnézhessen a tájon.

Hunyorogva nézett szembe a kelő nappal.

– Bikmakk, bikmakk! – ébredtek a mókusok is vígan ugrándozva. 

Maga alá tekintett az öreg erdő. S hát mit kell látnia: csupa makk, frissen hullott bükkmakk az avar. Annak örültek úgy a mókusok.

– Bikmakk, cseremakk, mogyoró! – ujjongták a mókusok.

Te, kit várnak romlottak és szüzek,
Jegyese minden lehullott levélnek!
S fogadd el tőlem ezt a levelet,
Napsugárral írtam és őszi kékkel,
És reménnyel és kétségbeeséssel
És benne egész esett-magamat
Hozom, s minden nyomorúságomat,
S az életem hozom -
Fogadj el így, ahogy vagyok
Ó Őszöm, békességem, Jézusom!

ŐSZ
 


 
 Utolsót sóhajt még a nyár, mielőtt átadná magát az ősznek. Melenget még bennünket, hogy később rá emlékezve a tél szürkeségében se fázzunk. Megkönnyezik a felhők, mintha nem tudnák, hogy egyszer visszatér. Utolsó ünnepe ez a természetnek, tarka, meleg színekbe öltözve, hogy aztán a fagy királynője méltósággal foglalja el méltó helyét. Mégis szépek a hűs hajnalok, a narancsszín naplementék, s ahogy a levelek keringve hullanak alá puha szőnyeget terítve az útra.