A magyar operett napja...

A műfaj elkötelezettjei 2002-ben Kálmán Imre születésének 120. évfordulóján A MAGYAR OPERETT NAPJÁvá nyilvánították október 24-ét, születésnapját. Ezen a napon halt meg a másik híres operettszerző, Lehár Ferenc.

Kálmán Imre 

(Siófok, 1882. október 24. – Párizs, 1953. október 30.)

  Operettjeiről híres magyar zeneszerző, karmester.

Zongoristaként 1897-ben mutatkozott be a fővárosi közönségnek.

 Gérecz Attila emlékére...

  (Dunakeszi, 1929. november 20. – Budapest 1956. november 7.)

Magyar költő, sportoló, forradalmár, 1956 hősi halottja.

Életpályája 

Dunakeszin született értelmiségi családban. Apját korán elvesztette. Két bátyja emigrációban halt meg. Attila a nagyváradi magyar királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola tanulójaként 1945-ben az iskolával nyugatra ment. A németországi Friedrichshafenben francia hadifogságba esett.

Dsida Jenő:   Őszi napok 

Tegnap virágos volt a rét, mező,

Felette egy vidáman repkedő,

Színes pillangó, zúgó méh-sereg.

Tegnap minden vidám volt és meleg. 

Ma már borult az ég, metsző a szél,

A fáról hull az elsárgult levél;

A sok virágfej búslakodva int,

A dértől vannak elhervadva mind. 

Tegnap meleg volt még a nagy határ,

Miként a forró, nyári napsugár;

Ma már a földre szemfedő borul,

S a fák felett az őszi szél dudol.

Mentovics Éva: Tánc az őszi

                            avarban

Nézd, a hárs mily tarka már,

és nézd, a tó amott

az őszi napfény búcsújánál

lám csak, hogy ragyog!

Aranyló pendely ring emitt,

a lengő ághegyen,

úgy zsong a park, a víz mögött,

akár egy bálterem, 

hisz fürge táncba fognak ott,

s a ritmus jön velem,

s egy dalt dúdolva lépdelek

az őszi szőnyegen.

Kerengve száll a rőt levél,

majd mélán andalog,

s a nyárfák lenge ága közt

aranyló Nap ragyog.

Ady Endre : Az Ősz dicsérete 

Egyszer csak, észrevétlenül 

A fa alá avarszőnyeg kerül. 

Megállsz a mélázó napsütésben, 

Gyönyörködhetsz az őszi ködben. 

Ezer színnel festett képek, 

Mind a szívedbe égnek. 

Nincs még egy évszak, 

Mely ennyi pompát rejt 

Fejedre kedvesen gesztenyét ejt. 

Nézheted a vadludak vonulását 

Ahogy őz keresi tisztáson a párját, 

Szürettől hangos a hegyoldal 

Itt, ott felcsendül egy dal. 

A kertekben érik a dió 

Hangosan kárál a szajkó. 

Este, ha begyújtasz, fával a kályhába, 

Tehetsz almát, krumplit a parázsba. 

Mesebeli illat lengi át a szobát, 

Megidézheted régi korok hangulatát. 

Forralt borral kezedben, a karosszékben, 

Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben. 

Este a csillagos eget nézve, 

Felidézhetsz meséket, 

Amiket egykor hallottál, 

Amikor tiszta és jó voltál. 

Ne bántsd az Őszt, 

Fedezd fel inkább, 

Amit nyújt, 

Az összes titkát.

A szelídgesztenye...

A szelíd, nemes, édes, jóféle, ehető előtagokkal illetett gesztenye a bükkfafélék családjába tartozik és meglepő módon semmilyen rokoni kapcsolatban nincs sem a vadgesztenyével, sem a vizigesztenyével.

A szelídgesztenyének négy alfaja ismert:ezek az európai, kínai, japán és amerikai gesztenyefajták.

Egy fa termése egy fő teljes téli élelmezését megoldotta éhínség idején,ezért is tartották nagy becsben.

Ez az egyik leghosszabb életű fa a Földön,viszonylag idősen, kb.

Szabó Lőrinc:  Pannón ősz

Ősz van, a régi, a tavalyi ősz

s e furcsa ősz egészen megbüvölt.

Tetszik nekem. Szétnézek, látom a

roppant hervadást, de nem keserít,

és nem bánom, hol végzem utamat.

Nem értem a világot; azt hiszem,

nincs célja; - mért is volna? - és ami

értelmet magam képzelek belé,

sose több, mint maga a létezés.

Ősz van... Szép ősz... A jókedvű rigók

torkából még az augusztus rikoltoz

s itt-ott nagy lepkék villognak: olyan

egy a születés és az elmulás,

mintha csak ruhát cserélne a Föld,

mintha a csere volna csak örök...

Szergej Jeszenyin:  Aranyos

                   levelek kavarognak

Aranyos levelek kavarognak

rózsásvizü őszi tavon.

Mint űrbeli lepkerajoknak

libegése a csillagokon.

Rokonom s szeretőm ez az este,

meg a völgy, melyen ősz rohan át.

A kamasz szél titkokat esdve

emelinti a nyír-rokolyát.

Oly hűvös a völgy, meg a lelkem!

Puhafürtü juhnyáj a homály.

Túl, túl a halószavú kerten

csengő nevető dala száll.

Ilyen őszi borús üzenettel

nem volt tele még a szivem.