DECEMBER 21. TÉLI NAPFORDULÓ; A CSILLAGÁSZATI TÉL KEZDETE

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
A csillagászati tél december 21-én kezdődik. Ez az év legrövidebb napja. A Nap a mi földrajzi szélességünkön délkeleten kél, délnyugaton nyugszik, és a Baktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre. A Baktérítő a déli szélesség 23,5 fokán átmenő szélességi kör. Nevét onnan kapta, hogy a Nap a Bak jegybe érve ezen a körön hág a legmagasabbra, s onnét tér vissza az egyenlítő felé.

 Advent  4.  vasárnapja...

A mennybolton megjelenik egy lila lepelbe öltözött angyal, kezében lantot tart, s énekel a tiszta szívű embereknek. Sok kis angyal kíséretében zengi a béke dalát, s életre kelti a földben szunnyadó magvakat, hogy tavasszal virágok és zöldellő növények borítsák   a  földet.                                                                         

             "A negyedik gyertyát egymásért gyújtsuk. 
Érted és értem.

Karácsony előtt...

 „Karácsony készül, emberek!

Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek,

csillogtassátok kedvetek,

legyetek újra gyermekek,

hogy emberek lehessetek!”

(Wass Albert) 

 " Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni

akarlak a szavakkal."

"Ne akarj élni érzelmeid nélkül

Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül...

Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet,

De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet...

A három fenyőfa

Három fenyőfa állt egy dombtetőn.
A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő volt nem olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb Fenyő! - sóhajtotta ez a kicsike fa.
Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.

A karácsony szimbólumai ...

Minden évben gyermeki várakozással és örömmel díszítjük a fát. Gömbökkel, csillagokkal, girlanddal és sok más egyébbel. Vajon tudjuk, hogy melyik dísznek mi a jelentősége?

A karácsonyfa: Életfa. A karácsony – Jézus születésével – születésnap, életnap is. A zöld szín az új élet reményét jelképezi, míg az ágak spirális elrendezése az életspirált mintázza. Egyes sámánisztikus kultúrákban a fenyőfa megfeszített, lehajtott majd hirtelen kioldott csúcsa repítette a sámánt a Beavatás felé.

Juhász Gyula: Karácsony felé...

Szép Tündérország támad föl szívemben 

Ilyenkor decemberben. 

A szeretetnek csillagára nézek, 

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, 

Ilyenkor decemberben. 

...Bizalmas szívvel járom a világot, 

S amit az élet vágott, 

Behegesztem a sebet a szívemben, 

És hiszek újra égi szeretetben, 

Ilyenkor decemberben. 

...És valahol csak kétkedő beszédet 

Hallok, szomorún nézek, 

A kis Jézuska itt van a közelben, 

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, 

S ne csak így decemberben.

Szaloncukor története

Ki gondolná, hogy ha bármerre járva a világban szaloncukrot látunk, az Magyarországról származik vagy magyar származásúak készítik a sztaniolpapírba csomagolt ízletes édességet?

Akár hungarikum is lehetne a szaloncukor, amelynek készítésével a XIX. század első harmadában kezdtek foglalkozni a magyar cukrászok. A fára akasztható, selyempapírba és csillogó sztaniolba csomagolt édességet azóta is kizárólag a magyarok készítik.

"Hallom Uram, jössz!"

Este van, várunk. Valaki jön, egyedül, de nem üres kézzel. Többet hoz, mint bárki hozhatna, többeket vonz mint bárki vonzhatna. Most még csak mi vagyunk, egyedül. Várunk egy jövőt, remélünk egy napot, egy utat, melyen elindulhatunk, mely az életbe visz. Nem tudjuk mikor jön, de tudjuk, hogy miért. Értünk jön, minket akar. Teljes odaadásunkat, ráhagyatkozásunkat, életünket akarja. Érte mindent el kell hagynunk és Ő a mindent adja nekünk.

Adorjánné Nagy Aranka: Örök adventben

Jöttek és tűntek szent karácsonyok,
tizennyolcnál is több talán,
tizennyolcszor kerestem Őt,
de titok maradt nekem és talány.

Csak gyertyalángot láttam és fenyőt,
azokban véltem vártam Őt,
az Ige szólt, és csengett az ének,
egy sugarát elfogtam szemének,
de villanás volt csak és rejtelem.
Kutattam arcát a szent éjeken,
éreztem ízét borban és kenyérben,
palástja lengett már az égen,
de a felhőknél is magasabban;
annyi tűnt karácsony után,
én mégis - adventben maradtam.