Lovas Éva:

Néhány szál virág a lelkednek...

Néhány szál virág a lelkednek,

Hogy szépség járja át,

Mert a virágok mosolya,

Beragyogja lelked falát.

Olyan tiszták a virágok,

S mind oly fájdalmasan szép,

Mint nyári égbolt zenitjén

Az azúrszínű ég.

A fáradt test csak földi árnyék,

S néha, ha a fény teheti,

Az égről ereszkedik hozzád,

Hogy körbefonják szívedet

A szeretet fénysugár-erei.

Orgona

Anyák napján és a ballagásokon jellemző növény, jelentése virágnyelven: Vonzalmad kietlen éltemet mennyé varázsolja, e varázserő folytonos boldogságot ígér.

Aki orgonát választ lakásába, az egyszersmind a tavasz istenien illatos leheletét is becsempészi a négy fal közé. Ez a virág az elsöprő erő és a szeretet jelképe.

Ha valaki fehér orgonát ajándékoz, mintha csak azt mondaná: szeressük egymást!

A lila változathoz pedig a következő üzenet köthető: a szívem immár a tiéd.

Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben

Búza, búzakalász!

véle szél hadonász:

hajlik, lengedezik,

amíg cseperedik.

Búza, búzakalász.

Színe még nem arany:

mint a fű, csak olyan.

Szerte búzamező

zöld színben repeső,

- színe még nem arany.

Amíg érik a mag,

lassan, jó nap alatt,

- könnyű kis pipacsok

szirma, lángja lobog,

amíg érik a mag.

Messze virítanak.

Lenge szirmaikat

rázva vérpirosan,

mag felett magasan,

messze virítanak.

Beindult az eperszezon, nyomában a cseresznye, készülődik az áfonya, málna, aztán majd a szeder, ribizli. Az év ezen kivételes részében mindenki megpróbálja degeszre enni magát ezekből a kék-piros gyönyörűségekből − és gondolom mindenki dobott már ki elfeledett, azaz bepenészedett, megposhadt epret, áfonyát, cseresznyét a hűtőből: pedig milyen szép, egészséges (drága) volt... Brrr, szívfájdalom. Ennek azonban nem feltétlenül kell így lennie.

Írta:Törő Zsóka

A megfagyott gyermek

Ily késő éjtszaka ki jár
Ott kinn a temetőn?
Az óra már éjfélt ütött,
A föld már néma lőn.

Egy árva gyermek andalog,
Szivét bú tölti el;
Hisz az, ki őt szerette még,
Többé már fel nem kel.

Anyja sírjára űl, zokog
Az árva kis fiú:
»Anyám, oh kedves jó anyám!
Szivem beh szomorú!

Mióta eltemettek itt,
Azóta bús fiad.
Nincs a faluban senki most,
Ki néki csókot ad;

Nincs senki, a ki mondaná:
Szeretlek gyermekem!
Puszta a ház, hideg szobám,
Nem fűtenek nekem.

Édesanyák imája felnőtt gyermekeikért

Mindenható te vagy, jóságos Istenem,

ezért csak téged kér az aggódó szívem,

alázatos szívvel, könyörögve kérlek,

őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,

de az én kezem már nem éri el őket,

soha meg nem unva, arra kérlek Téged,

őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

A Te kezed, Uram, mindenhová elér,

minden anyai szív ezért csak Téged kér,

egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,

őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Vigyázz reám! Kicsi vagyok,

egy apró, kis virágszál...

Te kaptad a feladatot,

hogy mindig rám vigyázzál!

Nem azért jöttem én ide,

hogy valóra váltsam álmod!

Nem élhetem az életed,

ha Te nem jól csinálod!

Az életemnek célja van,

s mint apró mag, kikeltem.

A tudás, készség bennem él,

s amint utamra leltem,

megírom én is sorsomat,

vágyam könnyíti léptem,

s ha támogatsz, velem leszel,

tiéd is lesz az érdem.

Mutass példát hát, s lelkesíts,

de óvj meg a világtól.

Gyermekek

Nélkületek a Földön csak több lenne a gyűlölet,

kevés igaz szó érinthetné tompa füleket.

Ne hagyjátok érzésetek magatokba megkövülni,

kiszolgáltatottságotok ne próbálják megsebezni.

Epedő lelkekre gyógyír a szavatok,

nap járásával újra és újra gyógyítotok.

Ekkora ajándék nincs földi életben,

a világ jövője rejlik ereitekben.

Bántanak benneteket, fantomfájdalom jár bennem,

értetek, titeket szeretve teljes az életem.