Hamvas Béla - ISTEN TENYERÉN ÉBREDTEM Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre, Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot, Sugaraiban álmos hajnal mosakodott. Láttam az óceánt gyermekként ragyogni Sirályokat felette felhőkkel táncolni, láttam a békét az emberek szívében, Láttam az erdőket fürödni a fényben. Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt, Láttam az embert, és láttam a zenét, Láttam a földet szeretetben élni, Láttam a csöndet a széllel zenélni.

Megdöbbentő fotókat töltenek fel az ápolók az egyik közösségi oldalra.

Ezzel próbálnak tiltakozni a kórházakban uralkodó méltatlan állapotok ellen.

 

Megdöbbentő felhívással próbálják az ápolók a közvélemény figyelmét felhívni a kórházakban uralkodó áldatlan állapotokra. Olyan fotókat töltenek fel az egyik közösségi oldalra, amelyek bizonyítják, mennyire elavultak, balesetveszélyesek, korszerűtlenek a kórházak helyiségei. Bízunk benne, mindez nem a teljes valóságot mutatja, különben mi is elsírjuk magunkat.

 

 Kedvenc italaink kánikula idején

 

 

 

 

Odakint tikkasztó a hőség, és mi másra sem vágyunk, mint hogy felhajtsunk egy jó nagy pohár hűsítőt. Összeszedtünk hát egy csokorra való ötletet, hogy mivel hűtse le magát a kánikulában.

 

Ízesített víz

 

Talán az egyik legjobb választás lehet. A víz a legfontosabb folyadék, amit be kell vinnünk a szervezetünkbe, de nem kell feltétlenül unalmasnak és ízetlennek lennie. A cukrot mindenképpen hagyjuk el belőle, a plusz kalória nem hiányzik, viszont ízesíthetjük bátran!

 

Hatvanezer óra. Körülbelül ennyi időt töltünk az életünk során álmainkban, ennyi idő megy el arra, hogy a fantáziánkat és a valóságot egy egy új, furcsa, néha bizarr, néha félelmetes, néha csodálatos egyvelegbe gyűrjük az agyunkban. Persze ez nem azt jelenti, hogy az életünk végén hatvanezer órányi álomemlék vibrál bennünk, hiszen az álmaink többségére nem emlékszünk. A kutatások szerint a gyakran álmodók is csak 5,2 álomra emlékeznek hetente, és olyanok is akadnak, akiknél már félévente egy álomfoszlány is ritkaságszámba megy.

A legnépszerűbb szent az egész világon alighanem

Páduai Szent Antal

(1195–1231. jún. 13).

Jóformán nincs templom, ahol ne állana szobra, mely angyali szelídségű ifjú szerzetest ábrázol, barna ferences csuhában, karján a kis Jézussal, szabad kezében liliommal. Aki hívő katolikusnak gondja-baja van, végső menedékként mind hozzá fordul.

Az igazi Antal, Lisszabon szülötte, csak annyiban felel meg a róla kialakult képnek, hogy fiatalon halt meg.

 

Öregedésem emlékezetessé tételére

                Regina Brett, a cleevlandi Plain Dealer 90 éves újságírója írta:

"Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer":

 

1. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.

2., Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.

3., Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.

A humor a lélek szellőzőablaka!

 

 

 A villamoson egy nagyon csinos nő ölében egy kis pincsikutya ül.

Cirógatja, becézgeti, mire megszólal a vele szemben ülő férfi:

- Szívesen lennék a kutyus helyében!

- Nem hinném!

- Miért?

- Az állatorvoshoz viszem, levágatni a farkát...

 

**

 

- Mi szeretnél lenni öcsi? - kérdezik a srácot pályaválasztási tanácsadáson.

 

- Télen medve, nyáron pedagógus.

 

**

 

Egy katonai teherautó elakad a sárban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden ember különleges,
s mind a maga módján,
és mind képes változtatni,
hétköznapi sorsán.
Mert mint a Nap, újra felkel,
s teremt új világot.
Hite szerint, életre kelt
egy lélek-virágot. Minden ember különleges,
csak még nem tud róla.
Mindnek akad tehetsége,
és sütni valója.
Amelyik hisz önmagában,
az sikerre képes,
az tud szívből hozzátenni
mások életéhez. Minden ember különleges,
csak még sok nem látja.

A RÓZSAKERTBEN

Petőfi Sándor

ERDŐBEN    

 

Sötétzöld sátoros

Erdőben járok.

Kevély tölgyfák alatt

Szerény virágok.

 

A fákon madarak,

Virágon méhek.

Ott fönn csattognak, itt

Lenn döngicsélnek.

 

Nem rengedez sem a

Virág sem a fa;

Hallgatják a zenét

Elandalodva.

 

Vagy alszanak talán?

Elszenderedtek?...

Megálltam én is és

Mélán merengek.

 

Merengve nézek a

Patak habjára,

Melynek nyílsebesen

Rohan le árja;

 

Fut, mintha kergetné

A felleg árnyát,

A fellegét, amely

Fölötte száll át.