1913. június 22-én született Weöres Sándor

költő, műfordító, drámaíró

Szombathelyen látta meg a napvilágot 1913. június 22-én, mégis a cseri dombok tetején gubbasztó kis falut, Csöngét tekintette szűkebb hazájának, mivel itt, szülei otthonában töltötte gyermekéveit és ifjúkorát.

Szűkebb pátriájához, Vas megyéhez, Kemenesaljához egész életén át szoros szálakkal kötődött. Bármerre sodorta az élet, sohasem szakadt el lélekben e tájtól.

Az Áldás Hatalma és Tizenhat Törvénye

Amit tiszta szívemből megáldok, az áldásként száll vissza rám.

Megáldani annyit jelent, hogy egy személy vagy egy helyzet számára Isten kegyelmét kérni;

valamely személy vagy helyzet számára jót kívánni. Megáldhatok barátot és ellenséget, várost és vidéket, mindazt, ami életemet betölti, s ekképpen minden áldás lesz számomra.

A világba küldött áldás a gondolatenergia legtisztább és legfinomabb formája, és az univerzum leghatalmasabb erejét, az isteni szeretetet mozgósítja.

Talicskából virágágyás

A nyári kerted csodájára fognak járni, ha egy régi talicskát teleültetsz virágokkal.

Nézd csak:

Szent Iván-éj

Szentivánéj az egyik legfontosabb ünnep az északi népeknél. A június 23-a és 24-e közötti éjjelre esik, ez az év legrövidebb és legvilágosabb éjszakája. A pogány természeti és földművelő népek számára éppen ez adta jelentőségét. Tulajdonképpen a karácsony párjának tekinthető. Fontos határpont volt a mezőgazdasági munkákban is: ekkor fejeződtek be a tavaszi munkák és kezdődtek a nyári munkák, pontosabban a szénakaszálás.

A fényes égen fecske villan:
övé a lég, a végtelen,
A repülés azt jelenti:
– Köszönöm a tért, Istenem!

A napsütötte kavicsok közt
parányi gyík. Már nem is látod.
Fürge mozgása azt jelenti:
– Isten gondol rám! – Megcsodálod?

És azt hiszed, hogy az az Isten,
aki a gyíknak enni ad,
tán megfeledkezik terólad,
s holnapra nem jut jó falat?

Vagy azt hiszed, Aki a fecske
repdeső szárnycsapását méri,
ne tudná azt, mi a te vágyad?

Heinrich Heine
Szívemben mindig lesz egy hely ...

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!

A Mindenség ölelő karja vagy...
Oly tiszta lélekkel érsz hozzám,
hogy az elmúlt tegnapokból megmaradt
remény fölé, Te fested meg a szivárványt.
A mélykék égboltot is lehoztad...
Lábaim előtt hevernek a csillagok,
s egy-egy könnyem cseppjében
ragyognak vissza szomorú szemedbe,
ígérve halkan, egy boldogabb holnapot.

Teréz anya jövendölése

2002. június 25-én jelent meg a Jövedölés c. folyóiratban, Evangeline McGrath karmelita nővér tollából.)

Teréz anya 1997. szeptember 5-én 21 óra 30 perckor halt meg a Kalkutta-i kolstor anyaházában.

Kb. 20 óra 15-kor felébredt és maga köré hivatta a nővéreket, és a következőket mondta:

"Egy látomásom volt. Az Úr Jézus Krisztus megparancsolta, hogy önöknek kinyilatkoztassam, hogy fel legyenek készülve egy siralmas időszakra és a baj ellen védekezni tudjanak.

Táviratok...levelek...levelek...
Mily jók is vagytok hozzám emberek:
köszöntő sorok, baráti szavak
repülnek felém,mint a madarak.

E sok levél mind a válaszomra vár,
írok...írok...de egyre több madár dalol nekem,
ó mily nagy jutalom
e megbecsült virágos alkonyom.

Köszönöm,hát ezerszer köszönöm,
hogy megosztjátok vélem örömöm:
a sugarat, mely homlokomra hullt,
s feledteti,mily szörnyű volt a múlt!

A barát egy mosoly

A barát egy mosoly

Mely bátorít, ha félsz

A barát a taps

Mely ujjong, ha célba érsz

A barát egy kéz

Mely felhúz,ha elestél.

A barát az álom

Mit éberen kerestél.

A barát egy könnycsepp

Mely érted hull, ha baj van

A barát gyémántpáncél

Óv téged a harcban

A barát nevetés

Mely felharsan, ha meglát

A barát rózsakert

Mely neked nyitja bokrát

A barát egy csillag

Mit az éj varázsol

A barát egy dallam

Mit meghallasz bárhol

A barát egy láng

Mely kitáncol a tűzből

A barát az emlék

Mit szívedben őrzöl

A barát is csak ember,

S néha tán hibázik

De szeret, s ha nincs veled...