Horváth M. Zsuzsanna

Szállok a felhőkkel...

Szállok a felhők ölelő karjában

gyönyörködöm a színek játékában.

Látom a lenyugvó nap sugarát

arcomon érzem a szellő fuvallatát.

Ringatózom halvány reménysugárban

fodros bárányfelhő ölelő habjában.

Halvány lámpafény hív csalogat

falak és üres folyosó látja kínomat.

Feltörő sóhaj szívemben fájdalom

szétfoszlott álmokért céltalan lázadok.

Bizakodás, küzdés élni akarás

Összeszorított ajkak szívdobbanás.

Dvihallyné Oszuskó Sarolta

NYÁRI KÉPEK

Sárga, telt kalászokat ringat a szél,

Pipacsok piros vérüket hullatják,

Búzavirágok kék szirmukat bontják,

Lila szarkaláb szebb jövőről regél.

Madarak fészke új életről mesél,

Fiókák a repülést gyakorolják.

Fák mézédes gyümölcsüket kínálják.

Tücsök puha pázsiton vígan zenél.

Árnyas fasor csalogatva hívogat,

A selymes fű lágyan, puhán simogat.

A csendet harsány kacagás zavarja.

Vadszőlő

                                    Arszenyij Tarkovszkij emlékének

Mint házfalat a vadszőlő, befut
És összetart az emlékezetem;
Vagyok, mert voltam, s ennyi épp elég -
Akkor nyitom, ha becsukom szemem.

Ha kifelé bezárul minden út,
Itt legbelül lesz tágasabb a tér:
Puszták, hegyek, melyekre úgy borul
A menny, mint kozmikus lapulevél.

Felkél a Nap s lenyugszik, városok
Sötét utcáin árnyak kóborolnak:
Mind ismerős, és náluk, aki él,
Nem élőbb és nem holtabbak a holtak.

B.B. Nala

Vérvörös hajnal arany szitája

Gyönyör hajnalán madárdal keltett
Akár a napsugár a függőkertet
Dal járta át a szívemet százszor,
Rózsák hullottak Szemirámisz teraszáról
Csöndes álomként éltem át a hajnalt
Vágy függőkertjébe szöktem én a virradattal
Gyönyörködve néztem a rózsafákat
Illat andalított, madár dalai szálltak
Napsugarak között virágzó terasz,
Szenvedélyes álom, mit nekem te adsz
Egy érzés, mely szívemet kelti álmából
Rózsák hullanak Szemirámisz teraszáról
Madár dala a szerelmes ígéret,
Mely egy hajnalon a függőkertbe tévedt
Azóta Sorsomat kíséri végtelen dalán át
Rózsaágak bontják ki Szemirámisz álmát
Madár dalol a végtelen vágyról
Szerelmet vallva a gyönyör hajnalán túl
Vérvörös hajnal arany szitája,
Napsugarat szór az álmok teraszára
Rózsaágak bontják ki a perc csodáit
Rózsák közt éli át álmát Szemirámisz

forrás: suzymama.bloglap.hu

József Attila
ARATÁS ELŐTT

A bús biborkirályfi, naplemente
Búcsúcsókjától ég a dús kalász.
Néhány vidám tücsök már dúdorász
S ugy ing a földön csendes este enyhe,

Markó Károly - Tájkép aratókkal

 Mint vén öreg huszáron lóg a mente,
Kit nem ölel a nyárestéli láz.
De itt a búza s rozs méhébe száz
Apróság vár a fényre, napra, csendbe.

Aratás délidő - Pálnagy Zsigmond

 És várnak egyre mind a virradatra,
Mikor az égből napsugár pereg

Péter és Pál apostol ünnepe

A római egyházat alapító két apostol főünnepe, június 29-e az Egyház egységének és katolikus voltának ünnepe – mondta XVI. Benedek 2005-ben. Péter-Pál napja Szent Péter, az apostolfejedelem és Szent Pál, a népek apostolának közös ünnepe. Vértanúhaláluk emléknapja az aratás kezdetét is jelzi.

„Uram, te egyszer megtanítottál a hullámokon járni,

vezess most biztos lábbal át ezen a kőtengeren,

amely felé közeledem.”

A hagyomány szerint Péter és Pál apostol különböző években, de ugyanazon a napon, június 29-én szenvedett vértanúhalált Rómában, Krisztus után 67-ben Pétert keresztre feszítették, kérésére fejjel lefelé; Pált lefejezték.

AZ ARATÁS ÜNNEPE

Június utolsó napjain őseink az aratással voltak elfoglalva, a hagyomány szerint Péter-Pál napján kezdődtek meg a munkálatok.

Az ünnep kezdete

A hagyomány szerint Június 29-én kezdték aratni a gabonát az ország több pontján, egy mondás szerint azért, mert a búza „nem vár tovább”. Az aratás nemcsak munka volt, hanem szakrális munka is, azt ünnepélyesen kezdték meg, az aratók a búzaföld szélén megálltak, levették kalapjukat, Istenhez fohászkodtak, hogy minden rendben menjen és sok búzát takarítsanak be.